Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

In memoriam

kiváló teológus irányítása mellett folytatta gyakorlati teológiai tanulmányait. 1935-ben Zürichben feleségül vette gyermekkori munkatársát és szerelmét, Langer Jolánt, aki egyidőben végezte Svájcban bibliaiskoláját. Házasságukból hat gyermek, 16 unoka és 6 dédunoka, értékes és szép család nőtt fel az amerikai életben. Hazajövet püspöke, 1935-ben lelkésszé szentelte, majd a temesvári egyházba küldte ifjúsági lelkésznek, 1937-ben pedig egyházkerületi belmissziói lelkésznek nevezte ki. Hét éven keresztül vasárnapi iskolákat, ifjúsági egyesületeket, nőszövetségeket szervezett a királyhágó-melléki egyházkerület 181 egyházában és szórványaiban, így 1943-ban Toldy Miklós falujában Oláhszentmiklóson is. Egyidejűleg szerkesztette a „Református jövő” egyházkerületi heti újságot, kiadta a magyar vallásos versek gyűjteményét „Istenes énekek” címén. 1944 szeptemberében, a háború elől Balassagyarmatra és Tallósra, 1945-ben a németországi Osterodeba húzódott vissza. Mindkét helyen hadikórházban végzett katonai lelkészi szolgálatot. 1947-ben, a britt megszálló övezetben polgári lelkészként látogatta a magyar protestáns menekült családokat vonaton és kerékpáron és szerkesztette számukra az „Evangéliumi világszolgálat” c. istentiszteleti leveleket. Kanadába vándorolva 1949-ben, a délalbertai Lethbridgeben kezdte meg lelkigondozói szolgálatát dr. Tóth Kálmán lelkész irányítása alatt. 1951-ben, a legnépesebb kanadai, „békevári” (ma Kipling, Man.) egyházban bevezette az angol nyelvű vasárnapi iskolai tanítást és az angol nyelvű istentiszteleteket; egy odaadó egyházi vezetővel együtt hét éven át nyári magyar iskolát tanított. II. Erzsébet királynő tartalékos hadnaggyá nevezte ki a kanadai hadseregben. Békevári állásáról lemondott, de az egyházat hangszalagra felvett istentiszteletekkel látta el, és segédkezett a kiplingi új és nagyobb templom építésében is. 1959-ben, az Egyesült Államokba hívatva, hosszabb-rövidebb ideig szolgált az ohiói Nilesben, Columbusban, Fairpot Harboron, végül 1968—88-ig, 20 éven át a dél-chicagói „Kálvin” magyar református egyház lelkipásztoraként fejtette ki legeredményesebb működését. Itt a Roseland-i „második templomot” feladva és gyülekezetével a még délebbre fekvő Lynwood, Ill.-ba települve felépítette gyülekezetével az egyház „harmadik templomát” és azt „Isten csodálatos segítségével”, 1976. július 4-én, Amerika 200 éves jubileumi ünnepén fel is szentelte. Az új egyházat átszervezte, lelki gondozását a „posta”- és „rádió-egyház” révén kiterjesztette az idősek, betegek, egyháznélküliek „nagy egyházára” is. Éveken keresztül a nyugati egyházmegye esperese, a „Reformátusok Lapja” cikkírója, az „Upper Room” egyik magyar nyelvű fordítója volt. 1986-ban megtartotta lelkipásztori szolgálata és házassága 50. évfordulóját, de a túlfeszített munka

311