Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)
Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság
nők fölött és a halálon. Győzelme a mienk is lehet, benne és általa mi is elnyerhetjük az életet a halálban. A forradalom és szabadságharc leverésekor minden összeomlott, csak a pusztulás nézett velünk és a nemzettel szembe. Földi megoldás, politikai kiút nem látszott sehol, s Ravasz László akkor nyúlt a lét legmélyére, túl a hétköznapokon megmutatta az Életet a halálban. A győzelmet hirdette; Ady szavával élve: túl látott a földi rácson. Mert: nagy dolog a mindennapok sora s a nemzet léte is, de igazi egzisztenciánk túl van rajtuk. S visszafelé nézve földi létünkre is hat ez a látás, ha valaki hittel éli át. Ravasz volt a legnagyobb vigasztaló, az egész nemzet lelkigondozója. Ez a prédikáció utolsó, nyilvános igehirdetése. Élete hátralevő, elég hosszú részét, gyülekezeti szolgálat nélkül, a világtól elzárva töltötte el Leányfalun. Legnagyobb fellobbanása a forradalom idejére esett és az utána következő terror néhány hónapjára, egyházkormányzásban és igehirdetésben egyaránt. Nyugdíjban Leányfalun (1957-1968) Bárczay Gyula a Ravasz szövegekhez csatolt egyik jegyzetében ezt írja: „Ravasz László életének utolsó szakaszáról nincsennek feljegyzések a kezemben. Emlékezéseit a forradalom eseményeivel zárja le: ,írása közben hirtelen ereszkedett rám az öregség. Az utolsó fejezet második részében, mikor az elzúgott forradalomról számolok be, éreztem azt a fáradtságot, amit eddig sohasem éreztem'.''' Ebből a korszakból posztumusz kötete hét, szűk körben elmondott rövid meditációt tartalmaz és két előadást. Érdekes változást figyelhetünk meg ismét. Eltűnt a forradalmi hónapokra jellemző igehirdetési dinamizmusa, átélő és átéltető ereje. Használja most is az egzisztenciális módszert, de — hogy paradoxont mondjak — nem egzisztenciális módon. Gyülekezet- és a benne élő feszültségek nélkül valóban csak meditálni lehet. Visszatért a két háború közti gondolkozásmódjára, újra az etikai idealizmus a vezérszólam, ismét a kultúrprotestantizmus feladatait emlegeti; nem tesz most sem egyenlőség jelet az emberi művelődés és keresztyénség közé, de vallja a kettő rokonságát. Az alap azonban most is, túl minden emberi gondolkozási formán, a Kijelentés abszolútsága. Ez a hite sorolja Ravaszt a mindenkori igehirdetők közt a legnagyobbak csoportjába. És a Kijelentés csúcspontja most is Krisztus; benne és általa kaptunk feleletet és megoldást életünk minden kérdésére. Minden kijelentés summája a Fiú. „Amit Jézus mond, ez ennyién vagyok a Felkent. A Messiás. A Krisztus." Nyomorult kis 114
