Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Wass Albert: Jézus Krisztus jó vitéze

Wass Albert:

JÉZUS KRISZTUS JÓ VITÉZE (Emlékezés Soós Gézára)

Itt láttam őt utóljára, a nagy fa alatt. Ültünk ketten a kispadon, az ágakon madarak szökdeltek s virágzó narancsfák illatát hozta a szellő. Régen volt bizony. Tavasszal lesz harmincöt esztendeje. Jövendőről beszéltünk, felelősségről, tennivalókról, ahogy Krisztus magyar katonájához és egy bujdosó erdélyi íróhoz illik. Mint azelőtt is mindég, Géza kötelességbe foglalta ezt a felelősséget s osztotta a szerepeket itt a nagy fa alatt: ,,Te angol nyelven megírt könyveiddel szolgálod a magyarság ügyét, mert keveset tudnak rólunk idekint, s amit tudnak, annak is nagy része hamis. Az én feladatom az, hogy Krisztus kezét markolva együtt tartsam a szétszórtakat s megszervezzem Jézus Krisztus magyar seregét. Kevesen vagyunk mi magyarok idekint, kik vállaljuk népünk jövendőjéért a felelősséget, s így mások helyett is dolgoznunk kell..."

Félévre rá kilépett földi életünkből. Magunkra maradtunk. Szétesett a Prien-i összejövetelből kicsírázott Magyar Szellemi Munkaközösség, s hamarosan megszűnt az általa kezdeményezett Új Magyar Út is. Úttalanok lettünk egy idegen világ vadonjában.

Itt ülök a nagy fa alatt, egymagámban. Rozogára vénült időközben a kispad, s lám én is már a nyolcvanat taposom. Szárnyukat vesztették a nagy feladatok, s a nemzetmentő tervek szekere elakadt a közöny, civódás és más magyar gyöngeségek kátyúiban. Hitét vesztette az idegenbe szakadt magyarok milliója, s hitével együtt elvesztette erejét is. Hiányodat érezzük, Géza. Távozó nyomod elveszett a szörnyű messzeségben. ,,Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját/” — mondtad volt az Ige szavával Ilonkádnak, amikor a Soli Deo Glorida Szövetség tagjává avattad őt, hajdani szép magyar hazánkban, s az Ige szavával válaszolt ő is, mondván: ,,Mindenre van erőm a Krisztusban...f' Meg is erősített benneteket a Krisztus minden megpróbáltatáson át, míg csak a béke, a bőség, a jólét és a tunyaság földjére nem léptetek.

Ülök a nagy fa alatt, egymagámban, ahol harmincöt évvel ezelőtt a terveket szőttük, s a szerepeket osztogattuk. Mi történt? Hova lett a lelkesedés, a céltudatos, jövendőt tervező, tettekre kész erő? Mi az a pestis, aminek mérgező levegője megállította azt a munkát, amit Soós Géza 1946-ban elkezdett Nyugat-Európa

96