Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Szigethy Béla: Az anyaszentegyház gondoskodása
Szigethy Béla: AZ ANYASZENTEGYHÁZ GONDOSKODÁSA 1944 végén nyilvánvaló volt, hogy valószínűleg több százezer magyar katona, tisztviselő és menekült hagyja el Magyarországot Nyugat felé. Ezzel számolva, felébredt a Magyarországi Református Egyház anyai gondoskodó érzése azok iránt, akiknek külföldön szükségük lesz pásztorolásra. Az Egyetemes Konvent elhatározta, hogy a kikerülők lelki és testvéri gondozására Nyugatra küldi megbízottait. Akkor már harmadik hónapja Kiss József konventi főtanácsos engem állított be Nagy Sándor konventi missziói titkár mellé a menekült lelkészek számontartására. 1944. december 7-én, Kiss József kezembe adta a Konvent 7876/1944 számú iratcsomóját, hogy vigyem el aláírásra a Magyarországi Református Egyház zsinati és konventi elnökéhez, dr. Ravasz László püspökhöz, aki biztonság okából akkor a Bethesda Kórházban lakott. Az irat megbízta és kiküldte vitéz Nagy Sándor konventi titkárt, hozzá beosztva Szigethy Béla és Kiss Gyula lelkészeket, a külföldre kerülő reformátusok lelki gondozására. Az iratban gondoskodott a magyar hatóságok támogatásáról, és annak megszűnése esetére a külföldi egyháztestek támogatását kérte, valamint ellátta a három lelkészt ,,nyílt paranccsal”. Kiss Gyula valami okból nem tudott elindulni. Nagy Sándor Szombathelyre utazott és Győry Elemér püspök támogatásával vette számon a menekülő lelkészeket és végzett igehirdető és pásztorló munkát. Engem ugyanezzel a céllal Sopronba küldött, ahol a lelkészek számontartása mellett a városháza nagytermében szolgáltam istentiszteletek vezetésével és egyéb lelkészi munkával. 1945 március hó végén Nagy Sándor és én külön utakon hagytuk el az országot. Egyidejűleg — ki-ki ahogy tehette —, mintegy 250 magyar protestáns lelkész került Nyugatra 1945 elején. Kezdetben a megszálló katonai hatóságok rendelkezése következtében és pénzhiány miatt is, lehetetlen, vagy nehéz volt az utazás, és így mi, lelkészek, szálláshelyeinken és azok környékén, 10 — 20 kilométeres körzetekben végeztünk igehirdetést és pásztorlást szerte Németországban és Ausztriában. Nagy Sándornak sikerült az Evangelische Kirche in Deutschland müncheni, bajorországi püspökével konventi megbízatását elismertetni, és a Münchentől keletre, kb. 45 kilométerre levő Landshut városában a lelkigondozás központjául helyet szereznie a hatóság útján. Kiutaltak neki egy szobát lakásként, lelkészi irodának pedig kiutalták a város központjában a Theaterstrassen 81
