Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: "Menjetek el tehát…"
minden másnemzetiségű misszionáriusnak el kellett hagyni az országot, Babosék maradhattak, sőt biztosítani tudtak egy tartományt (Mutan provinciát) egy későbbi magyar református miszszió számára Kínában. ,, Kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek. Gyakran mi azt gondoljuk, hogy nekünk magyaroknak csak hátrányaink vannak Urunk missziójában, mert mi olyan gőgösek vagyunk őseinket illetően, hogy az Úr nem tud használni munkájában. Ez azonban nem áll! Sőt! Sok részen a világnak még ma is előnyére válhat Isten ügyének az a tény, hogy magyar református meggyőződésű keresztyének vagyunk, ha valóban azok vagyunk!"... 4. Egyike a legfontosabb felismeréseknek, amelyre Babos Sándor Kínában eljutott, a missziói munka természetének a megértése volt. Mielőtt Kraemer Hendrik híres könyve, , ,A keresztyén üzenet a nem-keresztyén világban" 1938-ban megjelent, Sándor hasonló meggyőződést hangsúlyozott. Például Kraemer ezt írja: ,,Sem a keresztyénség, sem a pogányság többé nem földrajzi adottságok. A keresztyén egyház nyugaton éppúgy, mint keleten pogány, nem-keresztyén világban él és újból az egész világot a szó szoros értelmében missziói területnek kell tekintenie." Sándor ugyanígy vallotta, hogy idejét múlta a „belmisszió” és ,,külmisszió” megkülönböztetése, a „nemzeti” és „nemzetközi” missziói munka szembeállítása, mert mi missziót sosem az egyházon kívül, hanem mindig az egyházon belül végzünk: mi csak értesítjük azokat a személyeket, akiket az Úr öröktől fogva magának választott... Különösen amikor 1936-ban egy rendkívüli szabadságra visszatért Erdélybe, adott hangot ennek. Idézem: „A misszió munkája egy magától értetődő dolog; úgy tekinthetjük, mint a hivő léleknek a mindennapi imáját... Az evangéliumot hirdetni kell nemcsak Manchuriában, de Erdélyben is. A misszió nem néhány kegyes keresztyén felesleges jócselekedete valahol a pogány világ vad bozótjában, hanem az egyház munkája mindenütt, itt Erdélyben is, amit Isten parancsának való engedelmességben végzünk... Mi idehaza Európában csak tiltakozunk, demonstrálunk. De nem ez kell, hanem a Bibliát kézbevéve terjesszük az evangéliumot akár Mandzsúriában, akár pedig itthon.” Mi is lenne, ha gyülekezeti tagjaink mind misszionáriusok lennének itthon? Ha egy vágy égetné őket: eljuttatni az evangéliumot a másik emberhez akár családtagom, akár idegen. Mert bár a „keresztyénség” fogalmának van valami értelme, de Isten országát azonosítani bármiféle rendszerrel vagy csoporttal e földön csak úgy lehet, ha megtagadjuk az evangéliumot. ,, Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek." 77
