Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dr. Medyesy Laslo M.: A Magyar Református ökumené nehézségei
pontosította akár alá- vagy mellérendeltségben éljünk. Van, aki azért fél a magyar ökumenétől, mert abban valamilyen szuper egyházat, uram bocsáss, antikrisztusi hatalmat, központosított elnyomást lát megvalósulni. Közösségi összefogásunknak a Magyar Református Ökumené érdekében még egy nehéz valósággal kell szembe néznie: ez pedig a szétszóródásunk, a feldarabolódott életünk megszokása és elfogadása. Túl sokáig éltünk távolságokban így nagyon megfogyott az egymás utáni igény és vágyakozás. Az inercia, a tehetetlenség sokakban a ,,hej, ráérünk arra még” hagyományos magyar betegségben jelentkezik. Ez az érvelés nem tagadja az ökumené fontosságát, csak azt lassan evolúció szerűen, önmegvalósulásban látja elérhetőnek. Tudatos siettetése csak kárt okozhat, majd ha a körülmények megérnek rá, akkor meglesz. Egyszerűen nem érzünk sürgősséget ezen a téren, pedig a múló idő egyre szűkíti lehetőségeinket. Mulasztásainkat mi talán nem, de utódaink feltétlenül látni fogják: hogy nem tettük meg, amit megtehettünk volna, hogy nem mentünk el, amíg elmehettünk volna, hogy nem feszítettük tovább a megengedett lehetőségeket. Amint korábban mondottuk negatívumokról írni nem dicsőség, de szükséges dolog, főleg akkor, ha javító szándékkal tesszük. Olyan sok a közös tennivalónk és a Magyar Református Ökumené ügye feltétlenül az elsők között van! Főleg számunkra, akik Amerikában élünk, mert pillanatnyilag nekünk adatott a legnagyobb cselekvési szabadság. Nézzünk önmagunkba és gyarlóságaink ellenére bízzunk Istenben, hogy aki az akarást elkezdheti bennünk, és gondoljunk ökumenénk ügyére, az segíteni fog annak véghezvitelében is. Engem személyesen két kérdéssel állít meg az Isten, ha a Magyar Református Ökumenére gondolok: ha nem mi, akkor kicsoda? Ha nem most, akkor mikor? Laslo M. Medyesy A magyar ökumené jelképe 67
