Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dr. Komjáthy Aladár: Hét nap Erdélyben

hús és vér nagyasszony társaságában szívesebben töltöttem az időt. Mert ez a legszebb üzenete az erdélyi zarándokutamnak, hogy nemcsak a sírokban és a kövekben hangzik a megtartás és helyt­állás üzenete, hanem ott élő és Istentől sok-sok karizmával meg­áldott mai emberekben, mint Erzsébet asszony. Aki szentebb, mint a történelmi Szent Erzsébet, boldogabbnak biztosan bol­dogabb, mint a papjától kínzott középkori szent magyar király­lány Türingiában volt. Erzsébet asszony valóságos, de mégis hihe­tetlen, hogy ilyen is van: nyolc gyermeket nevelt fel a legzordo­­nabb időkben. Mind talpig ember, akik nemcsak szépen beszél­nek a megmaradásról és helytállásról, de egész életük, családjuk azt példázzák: három fizika tanár, kettő orvos, kettő építész­­mérnök és egy református lelkész. Otthona: oázis és elsősegélyhely mindenkinek — románoknak és magyaroknak, reformátusok­nak, katolikusoknak és ortodoxoknak egyaránt. Tőle soha senkisem megy el üres kézzel, pedig mindég csak egy nyomorúságos keresetből kellett megéljenek. Férje Erdély leg­nagyobb prédikátora, nemzedékek tanítómestere, akinek Erzsé­bet asszony mindég biztosította a háromszobás kicsike apartment­­ben azt, hogy a nyolc zsibongó gyermek közepette is nyugodtan elmélyedhessen a Szentírás és a szent teológia tanulmányo­zásában. A legnagyobb élmény egy olyan istentisztelet, ahol férje hir­deti az Igét és Erzsébet asszony pedig Aprily vagy Reményik verset szaval a gyülekezetnek. Csodatevő, igazán szent Erzsébet, aki mindig és mindenkinek segít. Felejthetetlen volt a montreáli útjuk és itt nyerte vissza csodálatosan szemevilágát — azt is mondhatjuk, hogy a magyar református egyház közösségén ke­resztül. Balázsi doktor, az egyház főgondnokának a neves szem­­sebész fia operálta meg, ugyanaznap, 1986. szeptember 28-án, amikor egy másik kórházban megszületett a harmadik kanadai unokája, Emese. Visszatérésem hajnalán az utolsó pillanatokban mondotta el legszebb igéit meglévő magnó-kazettám utolsó darabocskájára. A határon, a morcona határőr-tiszt földhöz vágta a kis magnót, de csak az ablakja tört el és így megmaradt az üzenet, amit hallok szívemben, ahogy Erzsébet nagyasszony mondja: ,, Viszontlátás­ra, mondom és megyek... robognak a vonatok és életek... ben­nem legbelül valami remeg... mert nem tudom, sohasem tud­hatom, szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek... Viszont­61

Next

/
Thumbnails
Contents