Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dr. Bertalan Imre: Bevezető
BEVEZETŐ Diaspora életünk őrállói sokszor megállapították, hogy míg a szétszórtságban élő magyar katolikusok — sok tekintetben az evangélikusok is — teljesen otthon és biztonságban érzik magukat a világegyház édesanyai ölelésében és gondozásában, addig a magyar kálvinisták társtalanul és magukra hagyatva bujdosnak a nyugati világban. A megállapítás többé-kevésbé igaz, éppen ezért csak aláhúzza a magyar református ökumené tervszerű ápolásának fontosságát: lelki kapcsolatot tartani, régieket ápolni, újabbakat találni hitünk világ minden tájára szétszórt gyermekei között. A Bethlen Naptár évtizedeken át végzi ezt a szolgálatát. Ma már általánosan vallott tétel, hogy az egyház élete a szétszórtságban élő magyarság, ugyanakkor az egyetemes magyarság létkérdése. Ezideig naptárunk minden jelentést egységbe fűző üzenete ez: a bármilyen előjelű idegen országban a magyarság megmaradásának legerősebb, sok esetben utolsó végvára a református egyház. A személyes tapasztalat erejével vallják ezt azok, akik különböző utakon bár, de velem együtt a múlt év folyamán végiglátogatták a Magyarország testéről leszakított területeket. Jelentésük egybehangzik azzal, amit az észak-amerikai százesztendős magyar egyháztörténetből megtanultunk, hogy magyar református Sionunkra Isten az utolsó végvár szolgálatát bízta. Az olvasót, gyülekezeteket, lelkipásztor és presbiter testvéreinket köszöntőm a Bethlen Otthon felügyelő bizottsága, az Amerikai Magyar Református Egyesület igazgatói és a Naptár szerkesztőbizottsága nevében, atyafiságos szeretettel és köszöntéssel, Bertalan Imre