Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Tollas Tibor verse: Anyám zsoltárt énekel

ANYÁM ZSOLTÁRT ÉNEKEL

Szép fehérhajó éjszaka, Váratlan érkeztem haza. Hókucsmás házunk nem aludt, Pislogva leste a kaput,

Mintha csak ő is várna rám És arany hidat vert alám.

És arany hídon mentem én Kertünknek fehér szőnyegén, Amíg egy hang az éjbe kelt, Anyám benn zsoltárt énekelt.

Üvegen szűrve szállt a dal És átölelt, mint drága kar.

S üvegen szűrve néztem őt, Álltam, mint oltár-kép előtt. Arcát nem láttam így soha, Földön túl fénylett mosolya. Leánykorában, hajdanán Lehetett ilyen szép talán,

S még a szívem is félve vert, Anyám benn zsoltárt énekelt.

Körülállták a bútorok Úrnőjüket, mint múlt korok Hű cselédei, csendesen Tűnődtek el a verseken.

Nem lélegzett az óra se.

A lámpa halkan szórta le Fényét, mely mindent átitat... S a dal, mint drága áhítat Repült, repült.. .hány év letelt Azóta, hogy ő énekelt.

De mintha most is hallanám, Az éjben énekel anyám. Kották szögével ver hidat, Azon jön át és így sirat, így látogatja meg fiát, Dalokból szőve bibliát-,

Míg Isten ott fenn valahol, Meghallja egyszer, — lehajol, S karján viszi az égbe fel, Amint épp zsoltárt énekel.

Tollas Tibor