Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dél-Amerika

Szeretnénk, ha Tőletek egy missziós érzésű, nem az anya­giakat néző ifjú Timótheus jöhetne. Ha az Óhazából kapnánk is valakit, értesüléseink szerint jelenleg hazulról fiatal lelkészt leg­feljebb tíz évre engednek ki, ami hamar elröppen, különösen, ha az itten reá váró munka méreteire gondolunk. Idős, már nyug­díjba lévő lelkész viszont úgysem vállalná két-három évnél hosz­­szabb időre az idejövetelt. — Levelezésünk az Óhazával ebben az ügyben, általunk nem ismert okok miatt megszakadt. — „Mind, aki kér, az kap” — mondja az Úr. És ebben a hitben kérünk kedves Szolgatársunk, tekintsed személyes ügyednek és tolmácsold fenti hívásunkat a kellő körökben! Ugyanekkor kifejezett kéréssel fordulunk Hozzátok — a fen­tiek alapján, hogy állandó jelleggel, a jövőbeli lelkész fizetésének kiegészítésében járuljatok hozzá. A minimum, amire szükség lenne, az havi négyszáz dollár. Aszerint, hogy hány egyház járul hozzá ehhez az összeghez, gyülekezetenként egész csekély erőfe­szítésre lenne szükség. Alkalom ez, hogy az Isten szeretetében kicsit hordozzátok a terhűnket. De egyházunk továbbra is ön­fenntartó és önálló óhajt maradni... Ha nem tudnátok fiatal lelkészt küldeni számunkra, akkor a fenti összeg biztosításának tudatában, új lendülettel vennénk fel megint az otthoni Magyar Református Egyházzal a tárgyalást... Testvéri segítségetek biztos reményében, szeretettel várjuk mielőbbi válaszotokat. Apostol János és Mohai Szabó Béla Sao Paulo BRAZÍLIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ Az Isten jól tudja a mi útunkat, ahogy azt az Ige üzeni (Jób 23:10), de mi aggodalmaskodunk. Lelkészeink kiöregedtek s bi­zonytalannak látjuk jövendőnket. A múlt évi naptárban öröm­mel jelentettük, hogy lelkészjelöltünk, egy harmadik generációs magyar ifjú, elvégezte a teológiát s megkapta a diplomáját. Fáj­dalmunkra azonban nem a lelkészi pályára lépett, hanem a job­ban jövedelmező polgári elhelyezkedést választotta. Nagy gon­dunk így a lelkészi utánpótlás. Csekély fizetést tudunk a magunk erejéből adni. Ezért északi testvéreinkhez fordulunk, hogy segít­senek. így reméljük, hogy méltó javadalmat tudunk biztosítani a jövendő lelkészeinknek. Bízunk az Úr Istenben, hisz életünk ideje az ő kezében van (Zsolt. 31:15-16). Az esztendő folyamán több örömkeltő esemény volt az egy­házban. Pünkösdkor konfirmáltak és járultak először Úrvacso­rához: Domány Marcello Adreoni, Gridi Papp Markus és Imre Antal. Mindhárman egyházias családból kerültek ki. Nagyon 273

Next

/
Thumbnails
Contents