Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dél-Amerika
Leskó Bélát rövid két esztendő után megválasztották a jósé c. pazi evangélikus teológia rektorává. Lelkész-utóda v. Hefty László lett, aki 1956-tól 1961-ig volt első ízben a gyülekezet lelkésze; utóda az akkor végzett Ocsenás József, aki azonban ugyancsak rövidesen Európába távozott. Helyét 1963-ban Leskó Béla testvéröccse Leskó Károly foglalta el. Leskó Károly nyolc évig volt a gyülekezet lelkésze, amikor elfogadta egy argentindán gyülekezet meghívását és elhagyta a gyülekezetei. Ekkor meghívta a gyülekezet másodízben v. Hefty Lászlót, aki azóta, 1971 óta mind a mai napig a gyülekezet rendes lelkésze. A lelkész-változások idején más magyarul is tudó lelkészek, teológusok és főképp világiak tartottak istentiszteletet. Ha a gyülekezet hivatalos elnevezésében kezdettől fogva nem is szerepelt a „magyar” megjelölés, tagjai hosszú éveken át — egy-két kivételtől eltekintve — csak magyarok voltak. A gyülekezet 1954-től 1972-ig ez alatt a név alatt működött, mint az IELU egyik gyülekezete. 1972-ben azután megalakult a mai gyülekezet most már personeria juridikával rendelkező jogutódja, az Asociación Cristian Evangélica Luterana, Congregación La Cruz de Cristo. Ez jogilag teljesen független, de egyházszervezetileg továbbra is az IELU-hoz kapcsolódó gyülekezet. Az északamerikai Junta anyagi támogatása tette lehetővé az amenabari templom építését, amelynek felavatása 1957-ben volt, 30 évvel ezelőtt. A gyülekezet felügyelői az elmúlt évek folyamán a következők voltak: Dr. Pajor Győző 1954—1956 Hg. dr. Hohenlohe Károly Egon 1957—1971 Dr. Z. Sebess Jenő, mint ügyv. másodfelügyelő 1971—1972 Dr. Vácz Elemér 1972—1975 Kalmár László 1976—1978 Dr. Z. Sebess Jenő 1978—1979 Aporszegi István, mint ügyv. másodfelügyelő 1979—1980 Besenyi Károly 1980—1981 Dr. Z. Sebess Jenőné, mint ügyv.másodfelügyelő 1981—1982 Dr. Z. Sebess Jenőné 1982-től Az argentínai magyar evangélikusság említett gyülekezetei lelkészek és világiak együttes munkájából születtek. Múltjuk, történetük magán viseli az ilyen rendkívüli körülmények között indított és folytatott egyházi munka minden jellegzetességét: a szervezeti nehézségeket, személyi problémákat, az anyagiak hiányát, és a lelki élet terén felmerülő számos megoldatlan, sokszor megoldhatatlan kérdést, nem is szólva a nyelvi és egyházi asszimiláció feltartóztathatatlan és leküzdhetetlen valóságáról. Isten kegyelme eddig megengedte, hogy a sok nehézség ellenére is az 267
