Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dél-Amerika
HARMINC ÉVES A KRISZTUS KERESZTJE MAGYAR EVANGÉLIKUS TEMPLOM BUENOS AIRESBEN A Buenos Aires-i, Amenabar utcai evangélikus templom fennállásának 30. évfordulója alkalmat ad arra, hogy rövid viszszapillantást vessünk az argentínai magyar evangélikusság közel 60 éves egyházi múltjára. E rövid vázlat célja, ha csak nagy vonásokban is, főképp szemléltető képekben bemutatni a múltat és azok hűséges szolgálatát és egyházszeretetét, akik az elmúlt évtizedek alatt létrehozták és fenntartották az egymást követő argentínai magyar evangélikus, illetve evangélikus—református és már nemcsak magyar, de magyar és argentin evangélikus gyülekezetei. Az első magyar misszionárius prédikátor, Tomonkó László 1928-ban érkezett Argentínába; 1931-ben megalakította az argentínai magyar protestáns egyházat, Magyar Evangélikus és Református Egyház néven. Az egyház a Missouri Sinodus keretében működött, Tomonkó is ennél az egyháznál szerezte 1943-ban lelkészi képesítését. A nyilvántartott gyülekezeti tagok száma 1936-ban meghaladta a 200-at. A kezdetben élő és virágzó gyülekezet a 40-es évek második felében a lelkész megbetegedése következtében ideiglenesen megszűnt. Ennek az első gyülekezetnek az életében a világiak közül igen áldásos szerepet töltöttek be Huss Hermanné és Skalics Viktor gondnok-presbiter, akiknek munkája tartotta meg legtovább a gyülekezet magyar jellegét és jelentette, ha jelképesen is, a folytonosságot az utána alakult közös evangélikus—református egyházközösséghez. Mindaz, amit e másfél évtizedig fennálló gyülekezet a maga mostoha körülményei között is felmutatott, elég ahhoz, hogy az utódok szeretettel és hálával emlékezzenek rá. Az első gyülekezet ideiglenes megszűnése után néhány évre, 1949-ben megalakult a Buenos Aires-i Magyar Református és Evangélikus Egyház. A második világháború utáni nagyarányú bevándorlás következtében jelentősen megnövekedett Argentínában a magyar evangélikusok száma is, akikben ugyancsak megvolt a lelki igény és az áldozatkészség egy gyülekezetre való tömörülésre. így alakult meg 1949-ben az említett egyházközösség az Egyházak Világtanácsa erkölcsi és anyagi támogatásával. Lelkésze az akkor kiérkezett idős Demes Péter református vallástanár volt, világi vezetői evangélikus részről dr. Pajor Győző, református részről pedig Fáy István voltak. Az Egyházközösség ötéves fennállását Demes Péter lelkész korát meghazudtoló (79 éves volt!) fáradhatatlan szolgálata jellemezte. Magas kora miatt 265
