Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Nyugat-Európa
jelentős és szép mondatát érdemes befejezésül idézni: „Száraz szavaim helyett hadd enegedjem Heimito von Doderert, egyik osztrák költőnket szóhoz jutni, aki valamikor a hatvanas években mondta: ,Ausztriának hálásnak kell lennie minden kisebbségért, amely e most kicsinnyé vált Ausztriában hazára talált és kisebbségi mivoltát ápolja, mert létük nemcsak nagy időkre emlékeztet, de egyidejűleg az osztrák sokféleség és belső nagyság valóságát és megtartását is jelzi... Az Önök és más csoportok ittlétével gazdagabbak lettünk... országunk sokféleségében, valamilyenképpen hitelesebbek is... magyar identitásuk megtartásáért... sok kitartás, bátor szív, belső meggyőződés, tudás kellett... Európa térségében, itt ahol fájdalmas határok húzódnak kontinensünkön, nem élhetünk együtt... nem juthatunk közös békére, ha nem tudunk egymásról. Ami tudást jelenlétükkel közvetíthetnek sajátos nyelvi, kulturális és személyes egzisztenciájukkal, ez az amire ma égetően szükségünk van... Az állami értelemben vett .gyülekezet’ csak hálás lehet, hogy keresztény gyülekezetek vannak... ha követésre méltó tájékozódási értékeket keresünk, akkor — ezt keresztényként állítom — elsősorban a keresztények lehetnek azok, akiknek hivatása ezen értékek tudása, megélése, hirdetése. Ezért a 25 esztendőért... a megélt keresztény felebaráti szeretetért, a példamutatásért e város sok lakója nevében Önöknek köszönettel tartozom... Köszöntőm Önöket, akik egykor közénk jöttek, köszönöm Önöknek, hogy közöttünk élnek.” NYUGAT-NÉMETORSZÁG Az alábbi tájékoztatást a müncheni Magyar Segítő Szolgálat írásbeli és dr. Harsányi András püspök látogatása alkalmával szerzett tapasztalatai alapján adott szóbeli jelentése nyomán állítottuk össze. A müncheni Magyar Segítő Szolgálat 42 éve működik. Vajon van-e értelme e legrégibb nyugat-németországi menekültügyi, illetve egyéb jótékonycélú szolgálatokat végző szervezet további fenntartásának? A következőkből kiviláglik, miért kell e kérdésre nyomatékos ,,igen”-nel felelni. A segítségre, gondoskodásra szoruló magyarok száma nem csökken, hanem nő. Bár az erre a területre tömegesen ide érkező új menekültek áradata lelassult, a segítés számos új tevékenysége számára nyílt alkalom. Sokan fordulnak a Segítő Szolgálathoz, igen gyakran üres zsebbel és korgó gyomorral, akiket nem lehet szép vigasztaló szavakkal elküldeni, hanem gyors-segéllyel kell átlendíteni őket pillanatnyi nehézségükön. Van, amikor ruházattal láthatja el a 253
