Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Észak-amerikai magyar presbiteriánus gyülekeztek

Mivel egyházunk az amerikai Presbitériánus Egyházhoz tar­tozik „részben” és annak bonyolult adminisztrációs ügyein el­igazodni még teljesen nem tudunk, jelenleg több és pontosabb adattal nem tudunk szolgálni. Reméljük, hogy a következő év­ben már teljesebb képet tudunk adni egyházunkról. Orgonaművészünk megszépíti istentiszteleteinket játékával, és vele a gyülekezet is lendületesebben és szebben énekel. Ter­veink között új egyházi énekek tanulása is szerepel. YOUNGSTOWN, OH Lelkipásztor: Farkas Sándor J. 1988 január havában, az évi közgyűlés keretében, adott hálát a youngstowni presbiteriánus gyülekezet fennállásának 86. esz­tendejéért és a jelenlegi lelkipásztori szolgálatnak 22. esztende­jéért. Jelentésében a lelkipásztor az istentisztelet, a lelki nö­vekedés, a keresztyén tanítás, és a keresztyén szolgálat fontos­sága fényében tette vizsgálat tárgyává a helyi egyházi életet és az azokkal kapcsolatos elkötelezettségre adott biztatást. Egyház ott van, ahol az Isten Igéjét hallgatják, olvassák, és annak tanítását az egyháztagok meg is tartják; ahol a sákramentumokkal élnek az egyháztagok; ahol a názáreti Jézus meghívását emberek elfo­gadják és Öt mint az Egyház fejét Mesternek és Úrnak vallják. Az istentisztelet aktusában neveli az Úr Isten — másokkal kö­zösségben és szolidaritásban — leghatékonyabban keresztyén életünket. Hálát adott a gyülekezet mégegyszer az év végén a vendégként Youngstownba látogató lelkipásztorok igeszolgála­táért; nt. dr. Haraszti Sándor, nt. Kovács Pál, nt. dr. Bertalan Imre, nt. Mészáros Kálmán és nt. Pungur Béla igeszol­gálatai magyar nyelven különös élményt jelentettek. Az istentisz­teleti alkalmak lelki növekedést kell, hogy munkáljanak éle­tünkben. Egy ifjúsági munkás és író (Dawson McAllister) nyíl­tan kimondja, hogy az ő tapasztalatában a „nehéz eseteket” azon fiatalok képviselik, akik az egyházban nevelődtek fel, akik hallották éveken át a hirdetett üzenetet, de az igeszolgálat nem vált erővé életükben. Sokan „megszokottságból” ülnek, élnek egyházi közösségeinkben. Lelki növekedésben és érettségben is bizonyítani és élni kell keresztyénségünket! Egy turista ezt kérdezte egyszer egy kivételes szépségű városkában valakitől, „Születtek itt nagy emberek?” Egy botjára támaszkodó bácsi erre csak azt felelte: „Nem, csak csecsemők!” Esztendeink mú­lásával adjon az Úr Isten lelkiekben növekedést és előrehaladást életünkben! Ezt az előrehaladást mi a názáreti Jézussal való tanítványságban, az Általa történő taníttatásban érhetjük el, mondhatjuk magunkénak. A Vele való tanítványságban, tanít-214

Next

/
Thumbnails
Contents