Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
gálatvállalása és lelkipásztorunk áldozatos munkája eredményeképpen anyagiakban és lelkiekben egyaránt gyarapodott egyházunk. Minden elvégzett munkáért, elért eredményeinkért, gyülekezeti tagjaink egyházhoz való ragaszkodásáért a híveken kívül Istennek vagyunk hálásak; az Ö nevére szálljon dicséret és magasztalás. Gyülekezeti életünk ereje az egyes egyházi szervezetek szolgálatában is áll: a Női Kör, az Idősebb Női Kör, a Fellowship Circle, az Ifjúsági Egyesület mind kivették részüket a közös munkában, melynek során a lelki együttlétek mellett lehetőséget találtak a baráti és felebaráti közösség drága alkalmaira. Illesse mindannyiukat őszinte köszönet! Dísztermünk nem egy alkalommal volt helye szeretetvendégségeknek és különböző ünnepségeknek. Idetartoztak az immár szokásos havonkénti baráti összejövetelek, Anyák- és Apák-napi vacsorák, az évi hálaadásnapi egyházi vacsora, nemzeti ünnepek alkalmával való megemlékezések. Egyházunk Ifjúsági Csoportja az elevenen munkálkodó szervezetek közé tartozott. Több alkalommal ők voltak a testvéri együttlét rendezői; az így nyert anyagi jövedelmet az Évi Ifjúsági Konferencián való részvétel költségeinek fedezésére fordították. Vallásoktatásunk, sajnos, nem a legjobb eredménnyel végezte munkáját. Ennek oka nem az áldozatosan fáradó tanítók és kisegítőik tudásának és lelkesedésének hiánya volt, hanem az elvilágiasodott családi magatartás. Nagy szükségünk van a szülők lelki felébresztésére, hogy ők is résztvegyenek a gyermekek lelki nevelésében. Kis egyházi autóbuszunk mellé vettünk egy 25 személyes nagyobbat. Ez azonban csak akkor telik meg a templomba látogatók sokaságával, ha előbb sokak lelke telik meg a templomi közösség után való vágyakozással. Az 1988-as év jubileumi év lesz egyházunkban: Perth Amboy-i gyülekezeti közösségünk ebben az évben ünnepli megalakulásának 85. esztendejét. A reménység szemével tekintünk az Ür jóvoltára, hogy igaz lehessen e beszámolónk kezdő szentírási verseinek utolsó szakasza is, mely szerint dicsekedhetünk az Isten dicsőségének reménységében. Legyen és maradjon az Úr gyülekezetünkben és benne bízó népének őriző pásztora! 167
