Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Kálvin Egyházkerület

az ittmaradókat őseik templomától: a földrajzi és a lélektani. Messze, észak és nyugat Pittsburghban laknak; vasárnap még az autóbuszok is csak kétóránként közlekednek. Integrálódás pedig nem történt. Kevés kivételtől eltekintve egy helyen vannak együtt a régi és az újamerikás magyarok: a temetőben. Még akkor is, ha a legjobb barátaimnak tarthatom őket.

Vannak még ezeknél mélyebbre mutató tényezők is. — A negyvenes-ötvenes évek nagy magyar sokasága hamis biztonságérzetet nevelt a gyülekezetbe. 1951-ig, tehát amire már a második nemzedék is kifelé ment az élők sorából, nem volt angol nyelvű istentisztelet a fiatalok számára. Vasárnapi iskola és konfirmáció is csak magyarul volt. Elmentek oda, ahol megértették a prédikációt. Az a felelőtlen jelszó pedig, hogy „mindnyájan egy Istent imádunk” százával íratta alá velük a reverzálisokat — és mindig mások javára.

Jött és a mai napig velünk van a Dewey-féle pedagógiai rendszer legalacsonyabb közös nevezője, amelynek ártatlan tudatlanságán még az óvodás szinten vegetáló prédikáció sem képes áthatolni. Országos kimutatást idézek, miszerint a középiskolát végzett fiatalok 42 százaléka saját hazáját sem képes megtalálni a világtérképen, nemhogy Betlehemet, Jeruzsálemet, vagy hitvalló őseink templomát.

Mindezzel nem azt akartuk mondani, hogy a „meghátrálás emberei” lennénk. Távol legyen! Most már hónapok óta egy új, még a presbitériumtól is részben független „lelki bizottság” (Spiritual Council) foglalkozik adott helyzetünkkel. Meggyőződésünk az, hogy problémáinkra ád az Isten megoldást azoknak, akik az Ő akaratát engedelmességre készen keresik, s hogy még a lehetetlenség is azért létezik, hogy a lehetőségben rejlő erő vegyen rajta diadalmat.

* * *

Presbitériumunk egyre több tagja a fiatalabb, 35—40 év közötti korosztályhoz tartozik. Igaz, hogy magyarul még nem tudnak, de „tanulnak”. Egyik legnépszerűbb csoportunk a hetenkénti népművészeti iskola, 22 festő-hímező-rajzoló résztvevővel. Azért ennyi, mert több székre, asztalra és festékes pitlire nincs helyünk. — Kiállításaikat százak csodálják meg. Egyszer még a budapesti televízió is filmre vette őket.

Mintegy öt évi kényszerű szünet után újra van vasárnapi iskolánk. A második, tehát a magyar istentisztelet alatt folyik az oktatás, hogy a tanítók is templomban lehessenek az első istentisztelet idején. Kevesen vannak, de mit tegyünk, ha ifjú házaspárjaink legtöbbje nem akar gyermeket nevelni?

Nőszövetségünk továbbra is szorgalmasan, eredményesen működött. Lelki és anyagi segítségükért naponta hálátadunk Is128