Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Magyarságunk a tudomány mérlegén

József Attila Levegőt! című versét analizálja, a totális hatalmi ideológia és gyakorlat miatt írt ,,ellen-ódát”. Náci diktatúra, marxizmus s az ember másfajta megnyomorítása (az ütött gyermek) egyformán szól belőle. Aláhúzottan közvetíti a vers tiszta vallástételét, a szabadságot és a toleranciát. József Attila mindenfajta egyéni- és tömegmanipuláció ellen utolérhetetlen tisztasággal fogalmaz: ,,Az én vezérem bensőmből vezérel."

Bárczay általános látóhatárában Kemény István Bibóról írt tanulmánya az antológiát leginkább meghatározó írás: a magyar lehetőségek szólalnak meg benne, követelmény formájában is. Kemény 1956-ról így ír: ,,Ha a forradalomról beszélünk, két szimbolikus alak jelenik meg előttünk, Nagy Imre és Bibó István..." Ez a társadalomtudós és történetfilozófus a forradalom néhány hetét kivéve nem foglalkozott napi politikával, de 1945—48 közt írt tanulmányai már magukban hordták az 1956-os forradalom szellemi és gyakorlati rendszerét. Senki se látott nála tisztábban, s a fogalmazása is tökéletes. Nem elméleti rendszert dolgozott ki, hanem a magyar valóságra építette az európai történelmi és társadalmi mozgás követelményeit: a szabadság és egyenlőség fokozatos terjedését. Ez magában foglalja az egyén boldogságát és a nemzeti függetlenséget; a kettő együtt a szabadság és az egyenlőség. A magyar társadalom 1945-ben már készen állott egy szocialista demokrácia megvalósítására. Hogy 1956 lett belőle, az a marxi ideológia bűne volt. Bibó még a bukás után is kereste a kibontakozás lehetőségét. Kiegyezést keresett, kompromisszumot, de amiben a nemzeti érzés és demokrácia megmarad.

* * *

Kézenfekvőbb lett volna a tanulmányok tudományos és esztétikai értékeit venni számba, az írók mesterségbeli tudását és képességeit az alkotásra. Ismertetésemben mégis fontosabbnak véltem az antológia alaphangját szembesíteni az otthoni lehetőségekkel, s válaszolni az itteni töprengésekre. Magyarországon a szépirodalomban már mutatkozik egyfajta szabadság, de az esszé és a tanulmány nem kerülhet szembe a hivatalos hatalmi ideológiával. Témaköre és a megjelenítési mód határozottan korlátolt. Ezért tartottam fontosnak a könyv hangütését és kifejezési módját ismertetni ebben az írásomban.

Szükségképp felmerül a gondolat: egy antológiának az írói- és témaköre rendszerint esetleges, vagy tendenciózus. Van egy harmadik lehetőség is, és itt ez adódott: ideológiai szempontoktól függetlenül kiválogatni a legjobbakat, s ezek írásai szükségképp vetítik az emigráció gondolkozásmódját. Persze, tökéletes meg103