Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Wass Albert: Jézus Krisztus jó vitéze
minden síkján. Hirdetnie kell egyrészt, hogy nincs üdvösség Jézus Krisztus engesztelő áldozatának személyes átélése nélkül, másrészt nem szabad az Egyháznak semmiféle kompromisszumot kötnie azokkal, akik Jézus Krisztus ügyét nem szolgálják. így vállalnia kell a kockázatot is, nem törődve a győzelemmel: a mindenható Isten kezében van az. A mi egyetlen feladatunk az, hogy Isten fegyvereivel harcolva nyilvánvalóvá tegyük az 0 diadalát... Meg vagyok győződve arról, hogy gyökeresen beteg világunkban úgy szolgálhatjuk legjobban Urunkat, ha újra felfedezzük Isten Igéjének a gazdagságát és a reformátorok — különösen Kálvin — örökségét. Kérem Istent, hogy kegyelme szerint használjon föl engem is, magyar református egyházunk szolgálatában, az O dicsőségére. ” (Soós Géza: Hitvallásom, 1950. július 8.) * Tiszta lelkű ember volt Soós Géza, aki az álnokságot és a civódást egyszerűen nem értette meg. A széthúzás, a magyar átok, amit az amerikai magyarság köreiben tapasztalt, megdöbbentette és elszomorította. Búcsúzáskor mondta, itt a nagy fa alatt: ,, Mindenki jót akar, de a maga módján és erőszakosan, s aki más véleményen van, azt ellenségnek tekinti...” Ülök a nagy fa alatt, egyedül és Soós Géza emlékét idéztem. Megpróbáltam csokorba szedni az emlék-virágokat, melyek ennek az erős és mégis gyöngéd, önmagával szemben szigorú, mások felé szelíd és megbocsájtó, rosszakaratért jóakarattal fizető, mindég másokért dolgozó széplelkű csodálatos embernek a lábnyomán termettek. Hadd nyújtsam át, hódolattal, ezt a kis írást Ilonkának, a társtalanul maradt hűséges élettársnak, kinek fájdalmánál mélyebb csak a büszkeség lehet, hogy ennek a nagyszerű embernek segítő bajtársa lehetett, sorsában osztozhatott, s szerető fészket rakhatott számára, hacsak rövid időre is, a hontalanság vadonjában. Isten vigasztaló kegyelme legyen mindannyiunkkal! 99
