Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Kovács Zoltán: Mentsük meg magyar értékeinket!
1987 59 kívánom itt azt, hogy gondozottjainknak körülbelül 30%-a olyan egyén, akinek hozzátartozói távol, sok esetben más államokban élnek; tehát ezek azok, akiknek a legnagyobb szükségük van lelki gondozásra azokat is beleértve, akiknek már senkijük sincs. Egy éve szolgálom a Bethlen Otthont, azonban nap mint nap jobban érzem azt a bizalmat, amiben gondozottjaink részesítenek, mert gyakran megkérnek arra, hogy látogassam meg őket magányukban és imádkozzunk együtt. A betegek lelki gondozásához szorosan hozzátartozik a rendszeres istentiszteletek tartása. Az év minden egyes vasárnapján tartottunk istentiszteletet a sátoros ünnepekkel egyetemben. Az istentiszteletek látogatottsága jónak mondható, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy gondozottjainknak kb. Az egyik lakás a bejárati ajtótól 40%-a ágyban fekvő beteg, a fennmaradt 60%-nak pedig fele tolókocsikban közlekedik. Egy-egy vasárnapon vagy ünnepnapon az átlag 25-28 személy között mozog, ami egy negyedét teszi ki gondozottjaink létszámának. Említésre méltó itt az a tény, hogy kicsi magyar falunk (cottages), amely a Kalassay Drive-on épült s túlnyomó többségben magyarok lakják, valláskülönbséget nem ismerve látogatja istentiszteleteinket. Az Úrnak asztala hét alkalommal volt megterítve. Gondozottjaink úrvacsorával rendszeresen élnek. Azok is úrvacsorázhatnak, akik már képtelenek eljönni istentiszteleteinkre, ha ezt a szándékukat előre bejelentik. Szeptemberben az Országos Presbiteri és Lelkészi Konferencia alkalmával az Úrnak asztala megtéríttetett s gondozottjaink a konferencia résztvevőivel együtt részesültek az úrvacsora áldásaiban.
