Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Kovács Zoltán: Mentsük meg magyar értékeinket!
1987 57 “ADJ SZÁMOT SÁFÁR” Egy áldásokban gazdag esztendő repült el felettünk, amelyért hálával tartozunk Neki. Hálával, mert megtartott bennünket s Bethlen Otthonunkat szebbé, gazdagabbá és nagyobbá tette. A hálaadók seregében magam is ott vagyok, hiszen én is boldogan mondhatom azt, hogy az “én lábaimat szép egyenes kőre jól elhelyeztette: vezérelvén utamat”. Évi jelentésem írása közben, ahogyan innen a “Mória hegyéről” alátekintek a kies ligonieri völgybe, úgy érzem, mintha minden azt suttogná: “Telik az idő; múlik az esztendő.” A sárgaságban szenvedő falevelek, amelyek játszi könnyedséggel ragadtatnak tova az őszi szélben, erről tanúskodnak. Egy hete még zöldek voltak és üdék, pár nappal ezelőtt azonban, amikor a dér megcsípte azokat, olyan csodálatos színváltozásokon mentek keresztül, amelyet talán még a leghíresebb festőművészek ecsetje sem képes tökéletesen megörökíteni. Minden múlandó, minden halandó. Az idő múlása rajtunk is észlelhető, mert az idő nyomot hagy mindenütt. Belenézve a tükörbe, észre kell venni azt, hogy az idő ekéje még több barázdát szántott arcunkba s hajfürtjeink deresebbek most, mint egy évvel ezelőtt. Igen, az idő halad, hisszük azonban, hogy az Úr a jövőben is velünk marad. Egy esztendő hosszú idő, rengeteg minden történik abban. Lelki szemeimmel, ha most végigpillantok gondozottjaink arcán, önkéntelenül felsóhajtok, bánatosan mondván: “Ó, mily sokan elaluvának a múlt esztendőben” azok közül, akikkel együtt Az egyik lakás konyhája a Nyugdíjasok Falujában.
