Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bütösi János: Dél-amerikai Magyar Misszió
1987 291 minden esztendőben volt árvíz, s ebben az évben megint igen súlyos. Alig egy pár része Chacónak menekült meg. Sok család évek óta csak alig aratott valamit, mások pl. ebben az évben még semmi keresethez nem jutottak. Többen adósságaik miatt gépeikből veszítettek, mert a bankok elvették azokat... A kormány ígért segítséget, de nem jutott el hozzájuk. Sokan az éhezés szélén vannak... Több családnak ott kellett hagynia a tanyát, mert a ház lakhatatlan. Behúzódtak a falvakba és városokba, s nincs miből élniük. Nincs lakás csak méregdrágán és főként nincs munka... Mindenféle ruhaneműre igen nagy szükség van... A legegyszerűbb a postai csomagokban való küldés, azt hiszem, 20 kg-ig mehet a súly. A windsori négy csomagocska volt az első küldemény... Segítsetek, hogy segíthessünk!” Akinek füle van, hallja! Bütösi János Túrmezei Erzsébet: Az alkalom Jön . . elmegy . . többé nem látod soha. Szobádba száll, mint csillogó madár . . . s ha nem csukod be jól az ablakot, huss, odafönn a kék magosba jár. Úgy csillan meg, mint napfelköltekor a réten villogó gyémántszemek . . . s ha meg nem látod, percek múlva már fűszálakon csak fájó könny remeg. És neked már csak fájó könny marad befátvolozni vétkes, vak szemed. Nem adtad akkor . . . most már nincs kinek. Nem tetted akkor . . . most már nem lehet.
