Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Nt. Bütösi János: Dél-amerikai Magyar Misszió

1987

289

DÉL-AMERIKAI MAGYAR MISSZIÓ Beszámoló az Országos Lelkészegyesület 1986. évi gyűlésén

Ha már “dél-amerikai magyar misszió”-ról kell beszámolnom, hadd szóljak röviden Braziliáról, majd részletesebben Argentínáról. (Ha már a venezuelai Caracas “Magyar Protestáns Gyülekezet”-ről, mint a “Feltámadás Lutheránus Egyháziról mondanivalóm egyáltalán nincs.)

BRAZÍLIA

Ez év elején Apostol Herminkát, nt. Apostol János feleségét mennyei otthonába szólította a Mindenható Atya. Több mint 50 éven át volt férje brazíliai szolgálatában gondos feleség és megértő, fáradhatatlan munkatárs. Kifejeztük férjének őszinte együttérzésünket.

Ez a veszteség még nehezebbé teszi a brazíliai munkát. “Egyházunk munkája folyik — írja Apostol János július 18-án kelt levelében —, de nagy gondok között. Mi megépítettük templomunkat az itteni hívek áldozatkészségéből, s az egyházi épületeket is, és ha most valami romlik, javításra szorul, nincs rá fedezet. Az öregek kihalnak, s a fiatalabb nemzedék kerüli a templomot és fenntartásában se akar részt venni.”

ARGENTÍNA

Mint ismeretes, az Egyesülő Magyar Református Egyház missziói bizottsága 1985. október 14-én sürgős felhívást küldött ki Észak-Amerika magyar református gyülekezeteinek. Ebben gyors segélyt és legalább két évi elkötelezést kértünk az argentínai munkára, hogy nt. Szabó Imre fizetését biztosítsuk ($400 havonta), az új lelkész Magyarországról Argentínába való költözési költségeit fedezzük ($3000), a havi $400-os fizetést folyósíthassuk és a missziói gépkocsit megvásárolhassuk ($8000). A felhíváshoz mellékeltük az argentínai Magyar Református Egyház presbitériumának felvilágosító “Üzenet’’-ét és a nt. Szabó Imrével folytatott “Beszélgetés” részletekre kiterjedő szövegét.

A válasz bátorító volt. A gyors segély ($3751) csaknem fedezte nt. Szabó 1985. évi járandóságát. Az 1986-ra ígért adományok ($5230?) nemcsak a “fizetés”-t, de az új munkás útiköltségeinek egy részét is biztosítani látszottak, ha a teljes útiköltségre és szolgálati kocsira nem is volt elegendő ajánlat. Ez év február 26-án erről értesítettük gyülekezeteinket, kérve őket, hogy a pénzt havonta vagy negyedévenként továbbítsák