Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nyugat-Európa
1987 281 munkámat ezért csak az ausztriai magyar evangélikus egyháztanács jóindulatú megértése teszi lehetővé. Az Osztrák Statisztikai Hivatal évi kézikönyvének adatai szerint, amelyet “Lássátok, halljátok egymást” (Mai magyarok Ausztriában) című könyvemben (Bern, 1980) idézek, az Ausztriában menedékjogot kért személyek száma 1956-tól 1978-ig 279,327 volt. Ebből állampolgárság szerint magyar 193,540, csehszlovák 17,442, jugoszláv 54,737, lengyel 4,619, román 4,106 s egyéb 4,883 volt. Ehhez járult 1978-tól 1985-ig a belügyminisztériumi adatszolgáltatás alapján további 75,557 menekült, még pedig 7,602 magyar, 14,171 csehszlovák, 886 jugoszláv, 39,188 lengyel, 5,954 román és 6,173 egyéb állampolgársággal. Ha figyelembe vesszük az európai országok menekültügyi adatainak magyarokra vonatkozó számait, a hatvanas-hetvenes évek magyarországi magyar menekültjeivel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az országot évente átlagosan 5.000 személy hagyta el. Ugyanannyi, amennyi ezekben az években átlagosan Magyarországon öngyilkosságot követett el. Az ország lakosságának tehát évi vesztesége e két tényezőből évente átlag 10,000 ember. A magyarországi magyar menekültek száma — a folyó év 9 hónapjának adatai alapján — 1986-ban minden bizonnyal kétezernél több lesz. S amíg 1985-ben a Romániából érkezetteknek legalább 80%-a volt magyar nemzetiségű (tehát kerek 720), addig 1986-ban — ugyancsak a január-szeptemberi adatok figyelembevételével — számuk előreláthatólag 2,500 lesz (inkább több, mint kevesebb). A magyarországi menekültek zöme fiatal szakmunkás, kb. 20-25%-uk már nincsen megkeresztelve. A romániai magyarok túlnyomó többsége 30-40 év körüli, többsége pedagógus, orvos, művész, újságíró, lelkész, vagyis a nemzetiség értelmiségi rétege. Munkámat osztrák egyházam teljes érdektelenséggel kíséri, noha július közepe óta elfoglaltságom oly mértékben az érkezők elosztásából, tanácsolásából áll, hogy másra alig jut időm. Ezek a számok riasztók! Szépfalusi István
