Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Kálvin Egyházkerület

1987

177

örömeinkről írunk, dicsekedésnek hangzik; ha fájdalmas dolgokról számolunk be őszintén, panaszkodásnak veszik az emberek. Okunk mindkettőre van, jogunk egyikhez sincsen.

Ami engem vezet, és tudatosan vezetett minden egyes esztendőről megírt beszámolómban, az a meggondolás, hogy mi, akik oly sok drága kincset örököltünk hitvalló őseinktől, tartozunk a krónikával az utánunk következőknek. Mert eljön az idő, mikor se mi nem leszünk, sem az ékes templomok, amikben prédikálunk, de EZ, a leírt szó, a megjelent könyv megmarad. Megmarad nemcsak ez, de az a dicsőség is, amely nem magunktól való, hanem ami a Krisztus orcájáról reánk sugárzott.

Esztendőnk legkiválóbb eseménye a Kántus itteni hang-Béres Sándor, Béres Sándorné, a lelkipásztor, Virginia Roby nőszövetségi elnök és André Béla főgondnok. Pittsburgh, szeptember 28.

versenye volt. Mindaz, amit szolgálatuk művészi és lelki minőségéről mások elmondtak ebben a kötetben, Pittsburghre is érvényes. Néhány érdekes mozzanatot szeretnék csak megemlíteni.

Aggódtunk afelől, hogy a koncertet oly lelkesen vendégül látó Soutminster Presbyterian Churchben, húsvét másodnapján, kevés lesz a közönség. Hiszen pár nappal azelőtt, nagypénteken hangzott el ugyanott énekkaruk, zenekaruk, szólistáik előadásában Mozart Requiemje! Szinte csodaképpen mégis közel 800 lélek volt tanúja az egyik megható meglepetést a másik után hozó éneklésnek. Néhány hónap múlva, júniusban ugyanennek az amerikai református templomnak a “hand-bell” kórusa ment magyarországi körútra, ahol otthoni gyülekeze