Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Nt. Tőkés István: Én és ti (Erdélyi Szemmel és Füllel)

1987

143

utólagos bejelentést sem igénylik. A Máté 28:19-20 üzenetét nem csúfolják meg.

Hasonlóan feltűnő az egyházi választások szabadsága. Nem létezik az előzetes szűrés. Szóba sem jöhet, hogy olyanok közül kelljen választani, akiket valamely episzkopális centrumban kiszemeltek a többi jelölt kizárásával. Az pedig éppenséggel elképzelhetetlen, hogy bármely egyházi központ — élén a püspökkel — támogasson olyan választási “hamisítást” (szavazólapok becsempészése stb.), amelynek árán opportunus személyek kerüljenek vezető tisztségbe.

Az evangéliumi és emberjogi szabadság megtalálható az egyházi élet minden vonatkozásában. A professzorok szabadon taníthatnak, a lelkipásztorok és a “laikusok” szabadon beszélhetnek gyűléseken, baráti társaságokban, hivatalosakkal való érintkezésben, külföldiekkel folytatott beszélgetésekben stb. Az anyanyelv egyházi használata annyira szabad, hogy semmiféle írást (jegyzőkönyvek, pásztorlevelek, külföldi levelezések stb.) nem kell az állam nyelvére lefordítani. Sok időpazarlástól és fölösleges munkától van megkímélve ezen a téren is az egyház.

3.

Az adminisztrációban és a kormányzatban lépten-nyomon szembe ötlenek olyan jellegzetességek, amelyek hangsúlyt érdemelnek. Ilyen pl. az anakronikus episzkopalizmus kiküszöbölése. Bármely külső befolyás vagy éppen kényszer nélkül választják a püspököt, akinél egyébként csak a puszta elnevezés emlékeztet a félbemaradt reformáció kelet-európai torzójára. A szolgálati periódus mindössze 2-4 év — az “életfogytiglanság” helyett. A személy kiválasztásánál nem érvényesülnek idegen szempontok. Döntő tényező a lelki-szellemi arravalóság. Ilyen mérték szerint a nyugdíjasok is megválaszthatok. Az evangéliumtól idegen szempontok a más tisztségek betöltésénél szintén elmaradnak. Semmiféle hatóság nem elegyedik bele az egyházi rend gyakorlásába. Elképzelhetetlen, hogy valamely teológiai professzori vagy lelkipásztori állás betöltésénél csak olyan személyek jöhessenek számításba, akik földrajzilag az illető zárt város területén laknak, illetve megfelelő személyazonossági igazolvánnyal rendelkeznek. Ez a kontra-szelekció ismeretlen.

Hiányzik az egyházi személyi kultusz. Senkinek sem kell félnie attól, hogy bíráló nyilatkozatával magára vonja a püspök és támogatói haragját. Még kevésbé fenyeget az a veszély, hogy a püspök személyét érintő kritikája miatt bárki is állam