Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Nt. Tőkés István: Én és ti (Erdélyi Szemmel és Füllel)

1987

141

fogadhatatlanabb: belekényszerítette az igehirdetés evangéliumellenes korlátozásának a börtönébe. Csak úgy szabad prédikálnia az “ex lex” kormányzatú református egyházban, ha előzetesen, alkalomról alkalomra szóló püspöki, illetve esperesi engedélyt kap. A sok-rendbeli önkényeskedések ellen beadott panaszokat és tiltakozásokat az érdekelt “püspök” és főgondok - társa (dr. Tunyogi G. Gyula) sose terjesztették az illetékes egyházi testületek elé. Mindezt azért kell fölemlíteni, mert nevezett “püspök“ hátmegettiséggel hamisan tájékoztatta az amerikai közvéleményt (v.ö. a Nagy Gyula —Bütösi János levélváltást), s a személye ellen beadott fegyelmi panaszok évek óta nem nyertek mégcsak kivizsgálást sem.

Ilyen előzmények után, és figyelembe véve, hogy öt éven át mindig visszautasították útlevélkérésemet (miközben a “püspök” és szervilis támogatói akadálytalanul járták a kontinensek országait, terjesztve a hamis híreket), könnyen elképzelhető, hogy örömmel tölt el a román hatóságok feloldó intézkedése (bármi legyen is az ok) és a szabad véleményközlés (hiszen írásaimból is jól ismerik állásfoglalásaimat) lehetővé tétele. A jelen sorok senkit és semmit nem akarnak bántani, de igyekeznek érvényesíteni a prófétai szót: “Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá, s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé.” (És.5:20). Az Úr Krisztus egyháza soha és sehol nem formálható át az okos vagy oktalan, a “józan” vagy a “forrófejű” “helyezkedés” színterévé. Következésképpen semmi olyant nem írok, amit otthon is nem mondhatnék el felelősségem tudatában.

A fenti megjegyzések után igyekszem “hazai szemmel” vizsgálódni és rámutatni arra, ami kiváltképpen feltűnt Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban, illetve, amit “hazai füllel” hallottam kereken kéthónapi itt-tartózkodásom alatt éppen “ÉN “TI“-rólatok.

1.

Azzal kezdem, hogy sok-sok benyomást mellőzök, mivel nem tartoznak a szorosabb értelemben vett egyházi tekintethez. Ilyenek nemcsak a sokrétű magyar sorskérdések, hanem az új tájak szárazon és vizen, a roppant földrajzi méretek és kiterjedések, a felhőkarcolók és a sok változatú építkezések, a kétemeletes hidak, az alúl-felüljárók és a csaknem kifejezhetetlen méretű közlekedési forgalom, a fel- és alászálló repülők, az államnak és egész apparátusának a polgárok javát szolgáló be