Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
1987 121 gia ebben a vonatkozásban csupán újabb adalékot szolgáltat az utolsó harminc év kortörténetéhez. — Végül még egy példa arra, hogy az Istentiszteleti Rendtartás olyan valóságot tükröz, amely már régen a múlté. A házassági eskü szövegében a férj még mindig azt fogadja meg, hogy „hűséges gondviselője", a feleség pedig, hogy „hűséges segítőtársa" lesz házastársának. Eltekintve attól, hogy a házastársi feladatoknak ez a hagyományos „munkamegosztása" ellentétben áll a ma lehetséges és szükséges házassági életformával, az Evangélium szellemét képviselő egyháznak különösképpen is támogatnia kellene minden, a házastársak közötti egyenjogúságot célzó törekvést. Ennek pedig a nyelvhasználatban is kifejezésre kell jutnia. Éppen a sajátos magyarországi adottságok közepette, ahol rendszerint mindkét társ munkavállaló és csak együtt tudják felépíteni közös életüket, hangsúlyozottan fontos lenne, hogy mindkettő egyformán legyen mind gondviselője, mind segítőtársa a másiknak! Mindezeket végiggondolva felmerül a kérdés, hogy az új liturgiái elemektől való tartózkodás, valamint a nyelvi és gondolati merevség észrevehető jelei mennyire írhatók még a megdermedtség hosszú korszakának rovására? Talán mégiscsak túl korán készült el ez a liturgia. Az egyház teremtő ereje, ügy tűnik, még nem oldódott fel annyira, hogy az Evangélium és a kor követelményeinek egyformán megfelelő Istentiszteleti Rendtartást tudjon alkotni. — A „szolgáló egyház teológiája". így nevezik Magyarországon a Református Egyház hivatalos, az egyházkormányzat, főként az elnöklő püspök által szentesített teológiáját. Nem szükséges itt újra felvázolni, hogy a múltban milyen sivár és egyhangú volt ez a hivatalos tanítás. Azt sem kell bizonyítani már, hogy milyen mértékben degradálódott általa az egyház képe „kiszolgáló egyház"-zá. Részleteiben is ismert egyháztörténet már az, ahogy a református egyházkormányzat egy időben még a Rákosi-rendszer ma már Magyarországon általánosan elítélt intézkedéseit is minden fenntartás nélkül támogatta. Alaposabb, élesebb és jobb kritikát erről úgy sem lehet megfogalmazni, mint amit 1956-ban mondtak az egyházban, annál is inkább, mert ez a kritika a megújulási mozgalom megsemmisítése utáni fejleményekkel szemben is teljes egészében érvényben maradt. Bár magától értetődő igazság, mégis ki kell mondani: református egyháznak alapjában véve nem lehet hivatalos teológiája, hiszen egyik lényeges megkülönböztető jele éppen abban áll, hogy nem ismeri a hierarchikus tanítói hatalmat. A teológus lelkiismeretát egyedül az Isten Igéje köti, s így szabad mindenféle külső, egyházi vagy világi tekintélytől. Ez a teológia is az egyház közösségében történik és ezért el van kötelezve a párbeszédre,
