Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
114 BETHLEN NAPTÁR sem jellemzi jobban az egyház állapotát, hogy még a Párt hangnemváltozásait is csak nagy késéssel veszi át. A szellemi, gondolati és hitbeli megdermedés bizonyítéka a „Zsinati Tanítás", amelyet 1967-ban egyhangúan fogadott el a jubileumi zsinat.8 Ebben az egyházkormányzat második nemzedéke az elődöknél sokkal alacsonyabb színvonalon — valamiféle gondolati fejlődésnek vagy elmélyülésnek még a nyomát sem találni — foglalja össze és látja el hivatalos érvénnyel azt a teológiai „látást", amely még az 56 előtti időkben fejlődött ki. S mindezt, ahogy Gombos Gyula írja: „oly töredezett, szegényes hulladék magyar nyelven, amilyenre nincs példa a Református Egyház hitvalló iratainak történetében" (Húsz év után, New York 1973,135. o.) A 60-as, sőt még a 70-es évek jó részének református sajtótermékeit olvasva, hamar elkedvetlenedik az ember, mert alig talál valamit, ami érdeklődését ébren tartaná. Pedig mennyi minden történik ezekben az években a magyar kultúréletben. Jól emlékszem, hogy mikor a hetvenes években Budapesten egy-egy folyóiratot kerestem, hányszor •nevettek ki azzal a megjegyzéssel, hogy az már tegnap megjelent s mára már természetesen szétkapkodták. Űj, periódusonként és váltakozva felvirágzó folyóiratok, kritikusan analizáló írások, új gondolatok és elképzelések, versek, esszék és regények egész sora tanúsítja a megelevenedő szellemi életet. Szomorúan figyeltem ezekben az években a Református Egyházból szivárgó egyhangúságra, amikor az egyházon kívül egy-egy új verseskötet, regény vagy tanulmány szenzációt keltett és éjszakákon át tartó vitákhoz vezetett. Mindennek sem látható hatása, sem visszhangja nem volt az egyházban. Közben nemcsak az ország hangja, de a magyar valóság is változott. Sok minden megmozdult Magyarországon, csak a Református Egyházban maradt minden a régiben. Mindössze három figyelemre méltó dolog történt. 1972-ben megalakult a Doktorok Kollégiuma, az évtized közepére befejeződött az ökumenikus Bibliatanács új bibliafordításának hosszú ideig tartó nagy munkája és 1967-ben megindult egy „Studia et Acta Ecclesiastica" című egyháztörténeti kiadványsorozat, amelynek eddig 1., 2., 3. és 5. kötete jelent meg. Igaz, 1967-ben még létrehozták az új Egyházi Törvénykönyvet, de az semmiféle látható változást nem okozott az egyház szervezeti életének gyakorlatán. Ezenkívül nem mutatkozik új életjel. Még azt sem lehet észrevenni, hogy az egyház a változó helyzetet felismerte volna. Nincs új kezdeményezés, új tevékenységi területek feltárására nem is látszanak gondolni. Még a társadalom egyre láthatóbb emberi bajai következtében (a családi élet válsága, gyermektelenség, öngyilkosság, iszákosság stb.) szinte erőszakosan jelentkező új feladatokra sem reagál az egyház, mintha teljesen kiapadt volna az életerő belőle, csak fáradtan
