Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
1987 109 A megdermedt egyház Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal, azaz új néven a Művelődési Minisztérium Egyházügyi Hivatala elnöke már 1956 december elején kijelenti, hogy az állam a református egyházra nézve az 1956. október 23-a előtti állapotokat akarja visszaállítani. Ennek ellenére a Zsinati Tanács, az egyház egyetlen működő „törvényes" testületé 1956. december 21-én, bár Bereczky lemondását érvénytelennek nyilvánította, még pozitívan értékeli a mozgalmat. „Az a nagy változás, amelyen a magyar nép élete a legutóbbi heteken keresztül ment, felszabadította egyházunkban is a megújulási mozgalmat. Ezt a mozgalmat lelkipásztoraink és gyülekezeteink tagjai őszintén és nagy lelkesedéssel támogatják. Ez a helyzet egyházi életünk minden számottevő tényezőjénél." Miután azonban a régi/új egyházkormányzat az állam kegyelméből visszakapta hatalmát, semmibe vette, sőt megtagadta a gyülekezetek nagy többségének egyhangú döntését. Ez rettenetes törést, gerinctörést okozott a Magyar Református Egyházban. Félő volt, hogy ez véglegesen, de legalábbis hosszú időre megtörte az egyház erejét. Meggyőződésem, hogy ebben rejlik a református egyház utolsó harmincéves történetének kulcsa. Ezért dermedt meg az egyház s ezért maradt olyan sokáig a megdermedtség állapotában, tovább, mint minden más intézmény vagy szervezet az országban. A megújulási mozgalmat adminisztrációs intézkedésekkel és az államhatalom teljes súlyának latbavetésével hamar felszámolták. Horváth János valóban nagy ügyességgel alkalmazta az addig is mindig bevált szalámitaktikát. Az Evangélikus Egyházat egyelőre békében hagyta és úgy tárgyalt Ordass püspökkel, mintha az ő egyházvezetői tevékenységét végképp elfogadta volna. Csak akkor változott meg az evangélikusokkal szemben, mikor a Református Egyházban már sikerült konszolidálnia a régi rendszert.1’ Először olyan intézkedéseket hozott, amelyek lehetetlenné tették a református megújulási mozgalom működését. Szegény, jóakaratai, de jelentéktelen Győri Elemér püspök hiábavaló és erőtlen tiltakozása ellenére Horváth 1957. január 14-én elrendelte, hogy minden egyházi gyűléshez és rendkívüli összejövetelhez, valamint minden körlevélhez és sokszorosított íráshoz ezentúl az Egyházügyi Hivatal engedélye szükséges. Aki ez ellen vét, statáriális bíróság elé kerül. Ravasz Lászlót február elején visszaküldték Leányfaluba, bár még április 14-ig prédikálhatott a Kálvin téren. Kardos Jánost elnémították. Pap Lászlót szabadságolták. Amikor újra megindult a tanítás a Teológiai Akadémián, ő már nincs ott és nem is taníthat soha többé. Eleinte újra és újra meghosszabbították kényszer
