Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
102 BETHLEN NAPTÁR BARCZAY GYULA MEGÚJULÁS - MEGDERMEDÉS - MEGMOZDULÁS A Magyarországi Református Egyház harminc éve A Magyarországi Református Egyház Magyarországon az egyházat szívesen nevezik „Anyaszentegyház"nak. Édesanyának ugyan sosem éreztem és értelmeztem református egyházamat, de otthonnak igen. Ha most, az élet derekán túlhaladva visszanézek, akkor nem kérdéses előttem, hogy ifjúságom lelki és szellemi otthona a Magyarországi Református Egyház volt. Harminc éve megszakadt minden kapcsolatom ezzel az egyházzal, de az ifjúság fogékony éveiben a legfontosabb lelki és szellemi indíttatásokat és ösztönzéseket onnan kaptam. S azok az értékek, amelyek az emberi törekvés legméltóbb céljaiként végigkísértek életemben, a magyar reformátusság szellemi erőterében eltöltött évek alatt lettek számomra fontossá: ember-, szabadság- és hazaszeretet, testvériség és egyenjogúság az emberek és népek között, béke a földön. Gyermekkoromban Apám kezét fogva indultam vasárnaponként a méltóságosan egyszerű, fehérre meszelt nagyalföldi református templomba. A prédikációt biztosan nem értettem még s később sokat gondolkoztam azon, mi ragadhatott meg annyira a falusi prédikátornak akkori szokás szerint nagyon virágos nyelven, hol szelíd szóval, hol mennydörgő hangon előadott beszédében. Jóval később, már felnőtt koromban tudtam meg, hogy Nemes Vince nagytiszteletű úr, bár nem volt forradalmár természetű ember, de a néppel következetesen szolidáris, mélyen szociális gondolkodású lelkipásztor volt. Nyilvánvalóan még az érteden gyermek is megérzi azt, ha az elhangzott ige hiteles. 1941-ben Sárospatakra kerültem kisdiákként. A tehetős gyerekek Angol-intemátusában laktam, de az ősi református kollégium szelleme épp úgy hatott ránk is, mint a többi diákra. Mind az évszázados hagyományok, mind a kollégium akkori vezetői a nép, és különösképpen a környékbeli szegényparasztság érdekeit tartották szemük előtt s a vele való sorsközösség vállalására igyekezték nevelni a diákokat. A népfőiskolák, a falukutatás kollégiuma volt Sárospatak, a falusi lelkészek által felfedezett tehetséges szegénysorsú gyerekeket ingyen tanította s a népi írók műveit ott már a 30-as években a katedráról ajánlották olvasmá-
