Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kálmán Szabolcs: Kígyó okosan, galamb szelíden
96 BETHLEN NAPTÁR számilag elvesznek. Sőt, még a református gyülekezeteket sem töltik meg új értelmiséggel. A nyolc katolikus gimnázium összevéve már jelentékeny erőt képvisel. Az iskoláikból kikerülő kiváló diákok megszállják a magyar tudományos és közélet minden területét: az új egyetemi tanárok, tudósok jelentős része komoly katolikus nevelést kapott. A katolikus gyülekezetek is feltöltődnek a gimnáziumaikból kikerülő új értelmiséggel. Itt most nem valami katolikus-református versengésről van szó, hanem arról, hogy a reformátusság az egyházon belül is, és a magyar közéletben is elveszti szellemi, értelmiségi bázisát. Szinte a szektákhoz hasonlóan, a Magyarországi Református Egyház az egyszerű öreg falusi emberek egyházává kezd válni. Néhány városi egyházat leszámítva a gyülekezetekben alig van fiatal értelmiségi ember. A pedagógusoknak még ma sem ajánlatos templomba járni; a többi szellemi pályákon mozgók között is alig van alapos vallásos nevelésben részesült, öntudatos, rendszeresen templomba járó református ember. Még ennél is ritkább az, aki aktív, önkéntes munkát vállalna a presbitériumokban, az egyházi életben. A lelkészeknek a gyülekezeteken belül sok esetben nincs kivel megtárgyalni teológiai, elvi kérdéseket IV. AZ EGYHÁZAK BELSŐ BAJAIRÓL: félelem-görcsök Politikai háttere van ezeknek is, mégis belső bajoknak nevezem, mert belülről — az emberek gondolkozásának a módosításával — lehetne e bajokon segíteni. Főleg az idősebb és a középkorú emberekre jellemző ez,, azokra, akik átélték a Rákosi időszakot vagy az 1956-os forradalmat és az azt követő terrort. Ezt a korosztályt annyira megfélemlítették, annyira beléjük ivódott a félreállás, az alkalmazkodás, hogy képtelenek kezdeményezni és élni a megváltozott lehetőségekkel. Ma is régi félelmeikben élnek. Az állam ma se biztatja vallásos életre a polgárait, de pillanatnyilag ezen a területen sokkal elnézőbb, mint régen. Sok mindent lehet már vagy lehetne már csinálni — okosan, csendben, szelíden —, ha az emberek akarnának és mernének résztvenni az egyházi életben. Sokszor ez a félelem-görcs csak olcsó kifogás az érdektelenség és a lustaság palástolására. Az emberek többsége ha akarna, vasárnaponként elmehetne templomba, minden komolyabb káros következmény nélkül; de nem megy, mert nem akar, és mentségül azzal takarózik, hogy nem ajánlatos az ilyesmi. Szinte mindenkit meg lehetne keresztelni, szinte minden gye-
