Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)

Bakó Elemér: A Debreceni Református Kollégium és intézményei

1986

69

Dr. Bakó Elemér:

A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM ÉS INTÉZMÉNYEI

Alig két esztendő múlva kerek 450 éve lesz annak, hogy a magyar református egyház és nép legnagyobb városának, Debrecennek ősi kollégiuma megnyílt és elkezdte munkálkodását a magyar református lelkekben és elmékben. Nagyon is itt az ideje, hogy figyelmünket erre a hamarosan elkövetkező évfordulóra irányítsuk, hiszen a magyar szellemi életnek nincs egyetlen más olyan kulturális, különösen lelki-szellemi tevékenységet kifejtő intézménye sem, amely az oktatás és nevelés, a hitélet és tudományos gyűjteményszervezés és kutatás, az irodalom és zene ápolása terén egyidőben és századokon át jelentős hatású központja lett volna a magyar életnek. A Debreceni Református Kollégium úgy töltötte be ezt a szétágazó, de egyetlen törzsből, a magyar nemzeti szellem törzséből kiinduló tevékenységét, hogy a Károli Gáspár munkájából magyar nyelven is megérthetővé tett Biblia igéivel toborozta a tanuló ifjúságot, a tanárokat és lelkészeket egyaránt.

A Debreceni Református Kollégium 1538 óta áll ugyanazon a helyen. Közben többször tűzvész martaléka lett az épülete, de a hívek áldozata mindig újraépítette, tetőt rakott fölébe, és a gyakran nagy tudományú, külföldi egyetemeket járt tanárokat, és a többségében mindig szegénysorsú családokból felkarolt, számtalan esetben ingyen tanuló és bentlakó, de tehetséges és szorgalmas diákokat egy “tanáccsal és kaláccsal” egyaránt támogató magyar város polgárságának az odaadása és áldozatkészsége tartotta fenn. A város és a kollégium történelmi kapcsolatát közös református jellegük ötvözte azzá a szilárd ötvösremekké, amelynek a drágaköveiben századrólszázadra ott csillognak a magyar lélek és elme sziporkázó fényei, a mélytűzű tudós gondolatok éppen úgy, mint a magyar lírai költészet szivárványszínei vagy a magyar nemzeti szabadságon és függetlenségen munkáló és azt szolgáló állam- és nemzetpolitikai eszmék.

A Kollégium első, nagy történelmi időszaka éppen az alapítását követő négy évtizedre esik, amikor az 1526. évben vívott, végzetes kimenetelű mohácsi csatában elesett az ország számos állami, egyházi és katonai vezetőembere (maga II. Lajos király is) és a hirtelen támadt politikai és államigazgatási “légüres térben” nemcsak az ország fővárosa, Buda került török kézre,