Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Vatai László: Egyházi iskoláink és a magyar nép sorsa
1986 61 parasztgyerekeket egyformán. Ezért kellett' a sokféle internátus, hatalmas menza. Ma is ez a helyzet, tele van a gimnázium és tele minden internátus. Csak a szellem, a módszer, a cél változott teljes fordulattal. Ebben a kis városban, zárt szellemi helyen, szinte minden külső befolyástól szabadon képezi ki a kommunista párt saját utánpótlását. Bármilyen furcsán és félelmesen hangzik: Patakon ma janicsár nevelés folyik. Ezzel a látogatási jelenettel a Magyar Református Egyház és a magyar nép egyik súlyos kérdését vetettük fel: mit jelentett a református iskolák kiiktatása a magyar életből? * * * * * Távolról kell indulnunk. Kezdettől kettősséget mutatott a magyar történelem. Délkelet-Európa pusztáiról, talán még messzebbről ide került népünk, lényege és helyzete ellentéteként, mindig kettős arcot viselt. Nem nyugati lélekkel telepedett le a Kárpát-medencében. Viszont csak úgy maradhatott meg, hogy idomult az itteni világhoz. Lelki szükségből és külső kényszerre felvette a keresztyénséget. Ez a lépés történelmünk legfontosabb mozzanata; ebből kellett volna kialakulni Európa egyik különös és legegyedibb nemzetének. Érdekes kultúra születhetett volna a Duna középső szakaszán. Sajnos, nem ez történt: a nép ugyan lelki tartalomra talált a krisztusi hitben, de a keresztyénséget — ennek ürügyén — politikai célokra használták ellene ezer éven át. Csak ritkán élhette belső lelki formáit, ritkán bontakozhattak ki különös és idegen képességei. Megtették Európa védőbástyájának, s ezért semmit se kapott cserébe. Hamis vágányra futtatták a magyar történelmet: elvérzett idegenekért, s közben elvesztette egyszeri, páratlan saját magát. Erről a kérdésről az Üj Látóhatár 1985 októberi számában olvasunk tiszta sorokat. Csicsery-Rónay István Naplójában, Széchenyire célozva, ez áll: “Ne feledjétek, hogy mit mondott a legnagyobb magyar nemzetünk hivatásáról. Nem azt mondta, hogy a keresztyénség védőbástyája legyünk; nem azt mondta, hogy védjük Nyugatot Kelet ellen, de azt mondta: A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni ázsiai bölcsőjében rejtező eddigelé sehol ki nem fejtett, sehol érettségre nem virult sajátosságait... Igen, éljünk magyarul és a magyarságért éljünk!... Ne védjük mi az európai kultúrát, ne harcoljunk mi azért, hogy a nyugatiak nyugodtan járhassanak templomba, hanem ápoljuk és fejlesszük ki magyar kultúránkat és tegyünk róla, hogy egyszer mi is békés keresztény életet
