Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)

Bertalan Imre: Kilenc évtizede szolgál az Amerikai Magyar Református Egyesület

1986

35

Semmiféle jövőt nem lehet a levegőbe alapozni. A jövőnek mindig a múlton, s jelenen kell nyugodnia. Ahhoz tehát, hogy reálisan tervezni lehessen, a meglevő fundamentum erősségét kell vizsgálat tárgyává tenni.

Ezen a téren sok dolgunk nincs, mert az elmúlt kilenc évtized bizonyságot szolgáltatott számunkra az életbiztosítási és betegsegélyezési szükséglet megfelelő kielégítéséről, s arról is, hogy idejében megindított árva- és öreggondozásunkkal, diáksegélylyel, ifjúsági munkák támogatásával, házépítést célzó kedvezményes kölcsön nyújtásával, amerikai magyar történelmünk dokumentumainak megőrzésével hiányokat töltöttünk be. Alapunk tehát jó.

Nem is annyira az a kérdés tehát ezen a vonalon, hogy mit fogunk cselekedni a jövendőben, mint inkább hogyan fogunk cselekedni? Még a jót sem elég ugyanis csak akarni, hanem jól kell akarni.

Intézményünk testvéries (fraternal) jellegű. Mint ilyen, nem helyezhető tisztán üzleti alapra, mert akkor talán haladhat, de jellegét elveszíti. Ez a jelleg pedig nekünk, mindnyájunknak nemcsak fölöttébb tetsző, de egyenesen nélkülözhetetlen. Következésképpen jövendőnk alakításában nem lehet sem egyetlen, sem vezető szempontunk az, hogy mindenáron egyformák, sőt lehetőleg olcsóbbak legyünk, mint a nagy amerikai életbiztosító társaságok, melyek a határtalanul nagyobb üzleti lehetőségek mellett nem egy esetben sokkal olcsóbbak is lehetnek. A tény az, hogy csak igen kevés esetben jutányosabbak anyagilag, társadalmi téren pedig bennünket, akiknek különleges munkaterepünk van, soha még csak meg sem közelíthetnek.

A mi fejlődési lehetőségünk tehát nem abban van, hogy minél inkább azonosítsuk magunkat az üzleti alapon álló életbiztosítókkal, hanem abban, hogy minél jellegzetesebben különbözzünk tőlük. Különbözzünk pedig elsősorban nem a nyújtandó anyagi javak többletével, hanem azzal, ami pénzen meg nem vehető: testvéri érzülettel, figyelemmel, józan irányítással, hagyományaink ápolásával, s mindazokkal, miket gyűjtőnéven erkölcsi értékeknek nevezhetünk. Mert hiszen az kétségtelen, hogy nem csupán ennek az egész mai világnak, de a mi kisebb amerikai magyar világunknak is az a legnagyobb baja, hogy a társadalmi eszmék ismert háromságából olykor túlságos jelentőséget adott a szabadság és egyenlőség érvényesítésének és elhanyagolta a legfontosabbat: a testvériséget. Ezt kell tehát hangsúlyoznunk, és legalább a magunk szűkebb körén belül érvényesítenünk. Ez pedig nem könnyű.