Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)

Im memoriam

300

BETHLEN NÁPTAR

MOLNÁR JÓZSEF 1916 -1985

1985 szeptember 16-án este megkondultak a közel ezeréves szalonnái (Borsod megye) református templom harangjai. Vajon kiért csendítenek? — kérdezték egymástól a szalonnaiak. Négyezer mérföldes távolságban, szomorúan zúgtak a passaici magyar református egyház harangjai. Egyidőben a szalonnái harangzúgással, gyönyörű szeptemberi délutánon temették Molnár Józsefet, akinek egész élete üzenetét szimbolizálja az, hogy két kontinensen szólott érte ugyanakkor a harang.

Passaicon született pedig 1916-ban, abban az egyházban keresztelte meg néhai Tegze László és ugyanabban a templomban konfirmálták, de gyermekkorában és ifjúságában kétszer is megjárta jó szüleivel, Molnár Istvánnal és Kurucz Borbálával az ősök földjét. Kétszer mentek “végleg” haza Szalonnára, ahonnan mégiscsak vissza kellett jönni, mert mint édesapja mondogatta: “Amerikába visszahúzta az inast a szíve...” Pedig mindhalálig otthon érezte magát Szalonnán, amit jelképez az is, hogy neve is arany betűkkel olvasható nagyszülei sírfeliratán a szalonnái református temetőben.

Egész életére elmondható az, hogy ő tipikusan amerikai magyar református ember volt és nem is akart soha más lenni. Élete elválaszthatatlan a passaici magyar református egyháztól és az Amerikai Magyar Református Egyesülettől. Minden más az ő életében csak legfeljebb másodrendű jelentőségű volt. Húsz esztendőn keresztül volt egyházának pénztárosa, egész fiatal korától kezdve presbitere, majd pénztárossága után Washingtonba költözéséig magyar gyülekezeti gondnoka.

1952-től vezette az egyesület 13. számú osztályát, az 1956- ban tartott konvenció óriási szavazattöbbséggel igazgatónak választotta meg és ezt a tisztséget húsz esztendőn keresztül nagy felelősséggel és áldozatvállalással viselte. 1976-ban a konvenció az Egyesület pénztárosának választotta meg és ezt a tisztséget becsülettel és példás hűséggel töltötte be nyugdíjba meneteléig, azaz 1984 december 31-ig. Már az 1984 szeptemberében tartott egyesületi konvención is feltűnt gyengülő egészségi állapota. Békés nyugdíjas évek helyett nyolc és fél hónapos betegség és szenvedés volt az osztályrésze. Mély és kiegyensúlyozott magyar református hite volt életének eme legnehezebb idejében is az ő egyetlen vigasztalása és ereje.