Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Babos Sándor: Nyugdíjas élet New Englandban
1986 293 NYUGDÍJAS ÉLET NEW ENGLANDBAN Babos Sándor Hosszú volt az út a kolozsvári Farkas utcai református templom segédpapi szolgálatától Európán, Ázsián és Amerikán keresztül addig, amíg eljött az ideje annak, hogy 50 évi lelkészi szolgálat után döntsünk a nyugalomba vonulásról. Az út 1925-től 1975-ig tartott, mérföldekben: a világ körül. A döntés nem volt könnyű, mert még sok kisebb lelkipásztor nélküli gyülekezetét szolgálhattunk volna be, de már fáradtnak éreztük magunkat s aztán ki tudhatja, hogy hány évet tart Isten a mi számunkra? A nyugdíjbamenés legelső és boldogító érzése a kötelezettségek alól való felszabadulás. Nincs több gyűlés! De ennek a felszabadult életnek megvannak a maga kérdései és feladatai is, éspedig: nyugdíjba menni, de hova, merre és mivel? Mivel gyermekeink szerteszéjjel vannak, ki Európában, ki Kaliforniában, úgy gondoltuk, hogy New Englandban, Northfielden, D.L. Moody városában telepedjünk le, ahol gyermekeink középiskolájukat végezték, s ahova már 1952 óta járunk nyaralni, s ahol már sok ismerősünk van. Az Ür Isten segített, hogy itt egy kis házat vehettünk, amely kettőnk számára bőségesen elég. Aztán szembe kellett nézni a többi kérdéssel is, amelyek az öregséggel járnak együtt: az ember nem járhat-kelhet, mint fiatal korában, mert a térdei meggyengülnek, hallása megromlik és egy befelé élő életet kell élni. Azzal is le kellett számolni, hogy nem igaz, ahogy a “golden age” prófétái oly kecsegtetően lefestik a nyugdíjas éveket, ahol az ember csak ül a karosszékben, nem csinál semmit s csak élvezi saját magát és a világot. A valóság az, hogy a nyugdíjas korban mindenkinek meg kell találnia azt az életformát, amire neki szüksége van és ami neki megfelel. Álmodozni nem lehet, hanem csak szembe nézni a nyugdíjas élettel úgy, amint van. Mint keresztyén embernek, fel kell tennem a kérdést: Mit akarok az életemmel? vagy jobban mondva: Uram, mit akarsz az életemmel, az éveimmel, amelyek még hátra vannak? S mikor ezekre a kérdésekre keresem a választ, az Ür Isten csodálatos módon megnyitja az ember szemét és megláttatja, hogy milyen sok alkalom van a szolgálatra hitemmel, élettapasztalatommal, tudásommal, szeretetemmel minden testi erőtlenség dacára.
