Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kecskeméthy László: Magyar Irodalmi és Rádió Misszió
290 BETHLEN NÁPTAR MAGYAR IRODALMI ÉS RÁDIÓ MISSZIÓ Isten különös kegyelnie folytán ebben az évben nagy lépésekkel haladtunk előre építkezésünk és programunk bővítése terén. A házunk második emeletén tető alá került egy kétszobás lakás; az udvarban felépült az esketési szentély; a ház belső részét pedig átrendeztük úgy, hogy most már van egy külön bejáratú iroda, kellemesebb varrószoba és egy központi fogadószoba. Szolgálatunk célja is határozottabb lett: nemcsak a fajunkhoz, kultúránkhoz és hazánkhoz való hűség ápolása, hanem a messiási küldetés öntudatosítása és elfogadása is a vándor magyarok életében. Költőink és látnokaink feltárták és dicsérték a magyarok tehetségét, amivel szolgálhatnak szomszédaiknak. Régészeink és történetíróink rámutattak ősi kultúránkra: hatalmas szókincsünkre és nyelvünk kifejező erejére; népművészetünk, népdalaink és táncunk egyedülálló gazdagságára; jogi érzékünkre és szinte tökéletes államrendszerünkre; és ami minden kultúrának az alapja, őszinte és mély vallásos érzésünkre: ősi zsoltáraink és a mágusok különös jelentőségére. (Bobula Ida és dr. Kramer.) Ezekre mutattak rá a “Sumérmagyar történelem jelentősége” és a “Magyarok a bibliában” című előadássorozatunk. Dr. Vatai Lászlónak “Az átfestett térkép” című előadásgyűjteménye foglalkozik a Iegátfogóbban a magyar megmaradás kérdésével. Ebből már régebben olvastuk a kisgazdapárt politikai filozófiájával foglalkozó részt. Dr. Vatainak a legfontosabb megállapítása az “egységes néppé levés” módja. Évszázados hiba volt a különféle “megosztottság”. A nyugati demokráciák egységes nemzetet alkottak, mert a felsőbb és középosztályok sokkal közelebb álltak az átlag népréteghez, mint a magyar arisztokrácia és az arisztokratákat majmoló felső és középosztály. A megoldás tehát az, hogy a magyar vezetők, a felsőbb osztályok felfedezzék a népi kultúra alapvető értékét és együtt élvezzék azt az alkotókkal: hadd egyék egy tányérból az úr meg a paraszt. Ezt az elgondolást a református lelkészi kar elfogadta és gyakorolta. Azért voltak ők az igazi vezetők és a nép érdekeinek a védnökei. A népi írók — jobbrészt protestánsok — ugyanilyen lelkülettel írtak. Mindezeket mi a megvalósítás komolyságával vesszük: nemzetté kovácsoljuk a magyar népet! Az ellentétek kiküszöbölése és az ellenállás legyőzése végett a következő határozott feltételeket szabjuk a leendő nemzettest tagjai elé: “Azok a
