Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kálvin Egyházkerület
152 BETHLEN NAPTÁR oktatása folyamatosan halad; telve vagyunk kis apró emberkékkel, akik örömet hoztak szívünkbe karácsonyi előadásukkal. Ezekre nézünk a jövő gyarapodására, mint egyházi életünk nagy kincsére, akikkel folytathatjuk azt, amit apáink és anyáink elkezdtek, és véghezvittek ebben az országban. így tekintünk egyházunk jövőjére, hogy mikor az az árva magyar vérünk beleolvad a nagy világba, megmaradjon őseink hitének szelleme azokban, akik tovább viszik az Úrnak munkáját. A mozdulatlan Isten Mint az orvos megáll a betegágynál és a nyugtalan pulzust kitapintja, úgy áll az Isten a világ felett. Áll. Mozdulatlan. Ez az élet titka. Mozdulatlan. Látod. Azt hiszed. És elmerül benned az Isten-tudat gyermekkorod gyarló kis imáin, vagy a harangos templom-bolt alatt. Betakarod vallás köpenyébe, hétköznapon nem nézel feléje, legfeljebb, ha vasárnapon reggel, hamar múló, hangulatos kedvvel. Az Isten néz. Ma még mozdulatlan. Pedig csakis az Ű füle hallja, hogy elkinzottan nyög, sóhajtozik az átkozott föld. És az ember rajta hogyan sóvárog szeretet után. Mindent lerakni! Teher nélkül tán el tudna indulni őfeléje ... Kis lepkeként beleég a fénybe, úgy ég a vágytól a teremtett lélek. Szeretet nélkül nem élet az élet! Szeretet nélkül nincs zöld, nincs virág! Szeretet nélkül kripta a világ . .. S amikor már sír, sikoltoz benned a vágy, hogy téged is szeressenek, akkor — akkor megmozdul az Isten, a nagy Orvos a betegágy felett: „Jöjj hozzám! Én vagyok a szeretet!“ Lukátsi Vilma
