Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kálmán Szabolcs: Kígyó okosan, galamb szelíden
1986 103 mal szemben valamilyen jog védelmében. Elképzelhető, hogy 36 év alatt, beleértve a Rákosi korszakot is, az egyháznak nem lett volna oka kiállni legalább egyetlen egy ügy mellett? Az állam önkritikája is csak a 30 év előtti múltra nyúlik vissza, a jelen mindig szent és sérthetetlen. De az egyház még ezt se tette meg; tanulhatna e téren az államtól és a párttól. Legalább a 30 évvel ezelőtti dolgokról lehessen őszintén beszélni. Első fokon ezt ma már nem az állam tiltja, hanem az egyház belülről, önönmagát köti gúzsba. Nem egy lelkész mondta nekem, hogy a helyi párttitkárral, tanácselnökkel, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőjével nincs sok baja; az igazi problémát a saját esperese, püspöke és egyéb egyházi feljebbvalója okozza. A kiszolgáltatottságnak és szolgalelkűségnek megszégyenítő foka ez. Nem mártíromságot vagy valamilyen hősi ellenállást hiányolok. Ilyesmit nincs jogunk egymástól elvárni; ezek csak belső indíttatásból származhatnak. De fájlalom a nemzeti és a hitbeli öntudat gyengeségét. Hiányolom az egyház vezetőiben a csendes, okos, passzív rezisztenciát; a hatalom háta mögötti összekacsintást, amely jelezné, hogy a vezetők és vezetettek a látszat ellenére is egy hullámhosszon vannak. El lehet ismerni, hogy a régi rendszer végérvényesen eltűnt, hogy a múltnak óriási hibái voltak; el lehet ismerni, hogy a Kádár rendszerben jelenleg több kenyér és nagyobb szabadság juthat a népnek, mint bárhol a szocialista országokban; együtt lehet működni az állammal minden humánus építő szándékú programban, — de az alaphelyzet változatlan: az ország idegen megszállás és elnyomás alatt van, és egy kívülről ráerőltetett ideológia, egypártrendszer uralja Magyarországot. Ma ezen az alaphelyzeten talán nem lehet változtatni; lehet, hogy a túlélés bizonyos együttműködést követel, — de a hívő magyar ember és annak egyháza nem állhat teljes szívvel az alaphelyzetet fenntartó állam oldalára. Jó lenne, ha az egyházi vezetőkben ez tudatosodna. Hosszútávon ez lesz a történelem és a lelkiismeret számonkérése. UTÓSZÓ Ha egyáltalán helye van még utószónak is, hadd legyen az egy üzenet: az otthoniak számára biztatás a kitartásra, a túlélésre, az ügyes és szükséges alkalmazkodásra. Isten megmutatja, mikor mit lehet és szabad tenni. “íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak,
