Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: Erdélyi kérdések 1984 nyarán
70 BETHLEN NAPTÁR való felfüggesztésre. Ezt 1981. december 18-án a nagyváradi püspökség 5 évre súlyosbította... Ilyen egy kis ablak a börtön falán! Lehetne sokasítani az embertelen „rend” fojtogató nyomását: hogy Kolozs megye utolsó magyar középiskoláját, a 3-as számú piarista középiskolát, amely 400 éven át minőségi embereket nevelt, most erővel és önkényesen vegyes nyelvűvé tették, amely oktalanul meggyorsítja a teljes románosítás folyamatát; hogy a magyar orvosképzés és külföldi ösztöndíjuk tragikus előítéletek hálójában vergődik; hogy büntetési díjat kell fizetni azoknak, akik nyugatra három hónaponként egynél többször telefonálnak; hogy az elkövetkező 2-3 évben 14 baptista templom épült Romániában, de egy református templom építésére sem adtak engedélyt, a margitai lelkészlakás befejezéséhez pedig már 15 éve várják az engedélyt; hogy a római katolikus egyház a megszabott 12 helyett az idén összesen 30 hallgatót vett fel a gyulafehérvári teológia első évfolyamára, amennyi református van a kolozsvári teológia összes évfolyamán, noha az erdélyi római katolikusok összlétszáma megközelítőleg azonos a reformátusokéval; hogy most már nemcsak a teológusok felvételét dönti el az állami megbízott, hanem minden lelkipásztor köteles bemutatni a helyi hatóságoknak a presbiteri jelöltek listáját is, s ez utóbbiaknak joguk van bárkit is törölni a jelöltek közül, és a megválasztott presbiterek „káderlapját” az egyházi főhatóságok felterjesztik az állami egyházügyi hatóságokhoz.... Mondom, lehetne növelni a példák számát a „végső ostrom” bizonyítására, de a tény az, hogy Isten beszédét nem lehet bilincsbe verni (2 Tim. 2:9) és Krisztus egyházán a poklok sem vehetnek diadalmat (Mt. 16:18). Míg az erdélyi magyarság bátor vezetői, akik világgá kiáltották fájdalmukat, lassanként a magára hagyatottság és existenciális félelem malmai között őrlődnek, ha a Krisztusba vetett élő hit meg nem újítja őket, — addig a hitben járók bátran vallják és gyakorolják az erdélyi fejedelmek bibliás jelmondatát: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm. 8:31). A vallásos és nemzetiségi megújhodásnak olyan jelei mutatkoznak ma az erdélyi református egyházban, amelyek új látást, alázatos bizodalmát és ígéretes jövendőt sugároznak az ijesztő sötétségben. A konklúzió a mi számunkra csak egy lehet: Isten történelmi feladatot bízott ránk erdélyi (és felvidéki) véreinkkel kapcsolatosan most. Igen, vannak dolgok, amelyeket a magyar
