Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: Erdélyi kérdések 1984 nyarán
1985 67 ERDÉLYI KÉRDÉSEK 1984 NYARÁN Hálátlanság és felelőtlenség lenne részemről, ha kockázatos volta ellenére is nem számolnék be azokról a meglátásaimról, melyeket nyertem az elmúlt nyáron tett erdélyi utam alkalmával. Nem útinaplóról van tehát szó, — ez fölöttébb fárasztó és másokat veszélyeztető vállalkozás lenne! — hanem inkább a Romániában élő magyar református egyház néhány mai kérdésére szeretném irányítani a figyelmet, hogy az Istentől reánk bízott feladatoknak jobban eleget tudjunk tenni. Maga a tény, hogy az erdélyi kérdéseket magyar református szempontból vizsgálom, egyszerre természetes és fájdalmas. Természetes azért, mert egy amerikai magyar református püspöknek ugyan mi más területen kellene mozognia? De fájdalmas e tény azért, mert nem is nagyon lehet más területen mozogni ma annak, aki az erdélyi magyarság élet-halál küzdelméről tudni akar. Mint ahogy az erdélyi magyar hírügynökség 1984. szeptember 10-én kiadott száma megállapítja : „A magyar nemzetiség identitása megőrzésének egyre inkább szinte kizárólagos letéteményesei az egyházak maradtak,” miután az anyanyelvű kulturális életet és a magyar nyelvű oktatást a maga szolgálatába hajtotta a magyartalanító állampolitika. Ma egyedül az egyház, és közöttük a hagyományosan „magyar vallásaként kezelt református egyház, képes átfogóan magába tömöríteni a romániai magyarságot és védeni kollektív jogait. Innen érthető, hogy a romániai magyar református egyház ellen egyre fokozódik a politikai ostrom: igyekeznek ellenállását megtörni, autonómiájától megfosztani és a tömegektől elidegeníteni. A cél elérésére az egyházi állampolitika mindenben segédkezet nyújt. Hadd illusztráljam ezt! Miután a jelenlegi kolozsvári püspök, Ft. Nagy Gyula régen betöltötte a püspöki szolgálat törvény által megszabott korhatárát, új püspököt kellett volna választani évekkel ezelőtt. De ez nem történt meg. Miért nem? Azért, hogy megakadályozza Tőkés István püspökhelyettes íratlan jogszokás szerinti püspökké választását, aki teológiai tudásával, evangéliumi magatartásával és erdélyi magyar református egyházszeretetével veszedelmes vezetőnek látszott az államhatalom szemében. Fokozatos félreállítására azzal akartak pontot tenni, hogy 1983 őszén idő előtt, önkényesen nyugdíjazták teológiai tanári tisztségéből, majd Nagy Gyula, tanácsosai kényszerű segédletével, „felmentette” püspökhelyettesi és fő
