Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Bertalan Imre: Bevezető

1984 31 Bevezető Az 1985. évi Bethlen Naptár komoly késéssel érkezik az olvasóhoz. Egyre nehezebb idejében — szeptember 30 — meg­kapni a naptár derekas részét képező gyülekezeti jelentéseket. A késedelem magyarázata abban a tényben keresendő, hogy az esztendő megörökítendő eseményei tekintélyes része az októ­bertől december végéig terjedő időszakra esik. Felmerül hát a kérdés: mi a fontosabb: A karácsonyra megjelenő — mert ezt várja az olvasó —, jövő évi „naptár”, a maga névnap tárával, feljegyzésekre szánt üres lapokkal, avagy egy március hónap­ban kézre adott, a teljes esztendő történetét megörökítő „év­könyv”? Ezt a kérdést el kell döntenünk, mielőtt a jövő évi naptár megjelentetésére gondolunk. Az 1985. évet felölelő évkönyv jellegű naptárban teljességre törekedtünk. Beszámolót kértünk a diaspórában élő magyar reformátusok minden gyülekezetétől. Az eredmény korántsem kielégítő, mégis dicséretes. Teljességre törekedtünk abban a te­kintetben is, hogy szót adjunk azoknak a magyar református és egyetemes magyar sorskérdéseknek, amelyek az elmúlt év folyamán foglalkoztatták közösségünket. Az itt és így-létünk­­ből fakadó feladatok iránti felelősség érzést számos cikk doku­mentálja. A nekrológok rovata talán egy esztendőben sem igé­nyelt ennyi oldalt a háládatos megemlékezések feljegyzésére. A szétszórtságban élő, lelki egységet őrző református magyar­ság történetének egy újabb fontos fejezete, gazdag adattára ke­rül az olvasó kezébe. Az 1985. évi naptárt atyafiságos köszöntéssel bocsájtja földrészeket bejáró útjára kiadója, a ligonieri Bethlen Otthon, mely szeretetintézmény „az amerikai magyar református életnek nemcsak szíve, hanem egységének szimbóluma” (Dr. Ravasz László), valamint anyaszervezete, a magyar református testvér­segítő gondolat világszerte legszebb kivirágzása, az Amerikai Magyar Református Egyesület. A cikkekért, gyülekezeti beszámolókért illesse köszönet megannyi munkatársunkat. Az anyag összegyűjtésének és sajtó alá rendezésének gondterhes munkáját ez alkalommal is Kovács Pál, a Bethlen Otthon igazgatója és Illés Lajos Duquesne-i lel­kipásztor, szerkesztőbizottság tagja végezték. Szövegjavításban,

Next

/
Thumbnails
Contents