Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

N. L.: Dr. Harangi László emlékezete

276

BETHLEN NAPTÁR

kipásztor összeáll beszélgetni, akkor az emlékezés fényében és a mosoly napsugarában idős Nagy Emil azonnal megjelenik. Számunkra ő is örökké él. Fia is beleírta nevét az amerikai magyar református történelembe. Hazament pihenni, de nem hal meg az, akit sokan szerettek. Emléke legyen áldott.

DR. HARANGI LÁSZLÓ EMLÉKEZETE 1912-1984

Példabeszédek 17:17.

„Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság ide• / yyjere.

Ötvenhárom éve vagyunk barátok. Mindig szerettük egymást, sokszor hetenként váltottunk levelet. 1931 ősze óta együtt járjuk az élet útját. Testvérek voltunk a nyomorúság idején. Isten sokszor rajta keresztül tanított, vigasztalt és áldott. Amikor drága Gömörömből kiutasítottak, s a szívem akart megszakadni honvágyamban, családom után való vágyamban, akkor már ott volt a Warren, Ohio parókián. Első utam hozzá vezetett, a volt pataki diáktársamhoz, a pataki és a Baár-madasi tanárhoz. Ha neki jó itt, akkor a nyakig sáros lmbói papnak is jó lesz. Az első angol prédikációt ő írta le nekem fonetikusan, én betanultam a számomra kínainak tetsző angol szöveget. Szomszéd papok voltunk, ő Pittsburgh világvárosban, én McKeesporton, a kisebb városban, ahol nagyobb fizetést adtak nekem.

Gyermekeinket többször hoztuk össze, hogy magyarnak neveljük őket. Egyformán tartottuk az apai tekintélyt, s 35 év távlatából még most is mosoly száll lelkemre. Amikor közeledtünk gyermekeink felé, egymást figyelmeztették a magyar papok gyermekei. Laci fia vette észre közeledésünket és ő figyelmeztette a többit, hogy macsarul (magyarul) kell beszélni.

Isten az ő feleségét vette el először, s ott maradt 4 árva kiskorú gyermekkel. Bánatát én is vele együtt zokogtam, s az