Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Dr. Pungur József: Az Állam és a Református Egyház viszonya Magyarországon
256 BETHLEN NAPTÁR párt a kommunista párt vezeti az országot jóllehet különböző nevek alatt, egyszer mint Magyar Dolgozók Pártja, 1956 óta mint Magyar Szocialista Munkáspárt. Ez többek között azt jelenti, hogy az állam egyházpolitikája alapjában véve kommunista egyházpolitika. Ennek az alapepveit Marx és Engels rakta le és Lenin fejlesztette tovább. A kommunista valláselmélet szerint a vallás eszköz az elnyomó osztályok kezében a tömegek fékentartására és kizsákmányolására. így a vallás az uralkodó osztályok egyik elnyomási eszköze. Ugyanakkor a vallás tudománytalan, mert babonák rendszere, amely nézeteknek megtartása méltatlan a modern, szocialista-kommunista típusú emberhez. A vallás „ópium” is, amely a kizsákmányolt tömegek szenvedéseire valamelyes enyhülést ad azáltal, hogy a világot megkettőzve a boldogság teljességét ígéri a jövendő világban, a mennyországban. Mivel a vallás az osztálytársadalmakhoz kötött, annak el kell tűnnie az osztálynélküli társadalomban, vagyis a kommunizmusban. Az egyházak számára tehát nincs hely a kommunizmusban. A Magyarországon uralkodó kommunista párt tehát a harcos atheizmus alapján áll a vallással és egyházzal szemben, amely politikát az állampolitika rangjára emeltek. A módszert igen fontos helyesen látni, mert aki ezt nem érti az nem érti meg az állam egyházpolitikáját sem s ez az oka annak a konfúziónak, ami sokakban van a kommunista egyházpolitika helyes megítélését illetően. Nos, a módszer, amit a kommunizmus alkalmaz minden területen: belpolitikában, külpolitikában és az egyházakkal szemben is a „dialektikus” módszer. Ez az a módszer, aminek segítségével egységet lehet találni ellenkező tényezők között. A tézis és antitézis feszültsége a szintézisben feloldódik, úgy hogy közben minőségi ugrás következzen be — ez a dialektikus módszer lényege. A kommunista teoretikusok dialektikusán gondolkoznak és politikusaik dialektikusán cselekszenek. Azaz a társadalmakban, világpolitikában meglevő ellentéteket úgy használják ki, hogy a kommunizmus előrehaladását szolgálják ezek. Ezt a dialektikus módszert alkalmazzák az egyházzal szemben is. Itt meg kell jegyeznünk, hogy szemben a dialektikus módszerrel mi keresztyének a „romantikus” módszert használjuk és romantikusan gondolkozunk, azaz abszolutumokban: fehérben vagy feketében, jóban vagy rosszban, világosban vagy sötétben, Istenben vagy Sátánban. Ez az abszolutumokban való roman-
