Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Nyugat-Európa
1985 249 Nyugat'Európa Engedjétek meg, hogy röviden beszámoljak a svájci magyar protestánsok helyzetéről. A gyülekezeti élet továbbra is a szokott keretekben folyik. Ez azt jelenti, hogy a „szövetségbe” tömörült hat gyülekezetben -— Baden, Basel, Luzern, Schaffhausen, St. Gallen, Zürich — az istentiszteletek az előre elkészített rend szerint folynak. 1984 január elseje óta nem vagyok hivatalosan félállású magyar lelkész. Ennek az a története, hogy az a zürichi német nyelvű gyülekezet, amelyikben egy másik svájci kollégával együtt egy fél lelkészi állást töltöttünk be — felszólított, hogy vállalok-e el svájci kollégámhoz hasonlóan egy egész lelkipásztori hivatalt — a gyülekezetben két ilyen van — vagy pedig ők keresnek valakit, aki ezt vállalja, és akkor nekem el kell hagynom ezt a gyülekeztet, és valahol máshol keresni egy fél svájci állást, valószínűleg szintén ideiglenes jelleggel. A magyar nyelvű szolgálatot nem akartam abbahagyni, és közöltem is ezt a szándékomat a svájci gyülekezettel. Az ő válaszuk az volt, hogy természetesen úgynevezett „szabad idő foglalkozásként” továbbra is végezhetek magyar szolgálatokat, mivel egy templomra két lelkész jut a svájci gyülekezetben, így két vasárnap délelőttöm szabad, a magyar istentiszteletek nagyrésze úgyis délutáni órában van, így ennek valóban úgy látszott, nincs akadálya. Ezt a tervemet azonban nem sikerült megvalósítanom, mivel a magyar gyülekezet vezetősége ezt a megoldást nem tartotta jónak. Féltek, hogy ilyen megoldás esetén a svájci egyházak megvonják az anyagi támogatást, és megszűnik a nehezen kiharcolt lelkészi állás. Véleményem szerint ez az érvelés teljesen hamis, mivel csak az állás egyik fele lett volna „hivatalosan” betöltetlen, hiszen Szathmáry László változatlanul betölti az állás másik felét, így az állást biztosan nem szüntették volna meg. Jelenleg az istentiszteleteket felváltva végzi Szathmáry László és a Svájcban élő magyarul tudó lelkészek. A zürichi Kirchenratnak ez volt az eredeti elgondolása a magyar lelkigondozás megoldására. Most, amikor a magyar vezetőség — szolgálati ajánlataimat visszautasította — bebizonyította, hogy ilyen megoldás valóban lehetséges, a svájci egyházak mégsem szüntették meg az állást, illetve a leghalványabb célzást sem tették erre nézve. Az istentiszteletek tehát folynak, a gyülekezetek élnek, és készülnek az új fél állású lelkész megválasztására. 15 tagú választó bizottság alakult Pfarrer Ruedi Reich elnökletével, aki a zürichi Kirchenrat tagja. Egyenlőre hivatalosan nem lehet tudni, hogy a három bemutatkozott lelkipásztor közül ki a bizottság jelöltje. Ha a kiszivárgott híreknek hinni lehet, akkor csak egy jelölt lesz, ami nagyon sok gyülekezeti tagnál ellenérzéseket váltott ki, hiszen az otthoni választások igazságtalan gyakorlatára emlékeztet. Minden olyan gyülekezeti tag számára, aki részt vett az otthoni választási komédiákban, ez a megoldás felháborító és elfogadhatatlan lenne, és előre tönkretenné az ajánlott lelkipásztor jóhírét. Remélhetőleg, ezek valóban csak híresztelések, és a bizottság, ha már több jelöltet hívott meg bemutatkozni, többet is fog jelölni, amikor is a többséget elnyert
