Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
1985 199 Egyházközségünkben az elmúlt évben sajnos nem volt esketés, keresztelés, konfirmálás, egyszóval olyan egyházi szolgálat, amely valamilyen formában az egyházi utánpótlásra illetve annak a biztosítására utal. A népmozgalmi helyzet még nem mutat lefelé irányuló tendenciát, egyeló're stagnál, de hosszú távon nézve itt is — mint annyi újvilági magyar református gyülekezetben — az egyház lassú elöregedésével kell számolni. De végül is a kérdés nem ez, hanem az, hogy a lelkipásztor és a gyülekezet szolgáljon odaadással, hittel. Ez, amennyit tehet. Plántáljon, öntözzön. A növekedés Istennél van elrejtve, az az Ő dolga. — A jelentés beküldésének időpontjáig két testvérünket kísértük el utolsó útjára 1984-ben: Kónya Miklós algondnokunkat és Gyurindák Elek testvérünket. A Mindenható adja meg a hátramaradottaknak a feltámadás és az újratalálkozás reménységét. Említsük meg pár szóval a presbitérium és a Nőegylet munkáját. 12 tagú presbitériumunk a nyári hónapok kivételével, minden hónap második vasárnapján rendszeresen ülésezik. E gyűléseket — Istennek hála — a békesség, megértés, egymás személyének, véleményének a tisztelete jellemzi. Nőegyletünk egyházi életünk legaktívabb csoportja, legszilárdabb tartóoszlopa. É'ón Török Ernőné áll, a rá jellemző cnerg’ával és hozzáértéssel vezeti a munkát már hosszú évek óta. Rendezvényeink: ebédek, bazár, kiállítás, kolbász-hurka készítés stb. megszervezésében, lebonyolításában a szorgalmas nőegyleti tagok vállalják magukra a munkák oroszlánrészét. Ezzel kontextusban, említsünk meg egy néhányat e rendezvények közül: Tisztviselőebéd, anyáknapi ebéd, a templomrenoválás befejezése alkalmából adott közebéd, ú.n. „shower party ”-k újkanadás magyarok részére stb., stb. Ugyancsak Nőegyletünk szorgalmas tagjainak a nevéhez fűződik egyházunk rendszeres és sikeres részvétele az ú.n. Carrousell-en, a kanadai nemzetiségek fesztiválján. Ezen a seregszemlén templomunk Kálvin-termében rendezett népművészeti kiállításunkkal, asszonyaink által főzött kitűnő magyar konyhánkkal képviseljük Windsor és környéke magyarságát. Megemlíthetjük még a Nőegyletünk által évről-évre megrendezett nagysikerű bazárunkat. Egyházunk tagjainak hagyományos tevékenysége a téli hónapokban megrendezett kolbász-hurkavásár annyira rutinszerű aktivitássá vált, hogy talán nem is fontos megemlékezni róla. Rendezni azonban többször is megrendezzük, hiszen ebből származik lényegében kislélekszámú önfenntartó egyházunknak az egyetlen számottevő jövedelmi forrása. Az elmúlt év legfontosabb eseménye egyházunk életében kétségtelen a templomrenoválás volt. A július-augusztusi hónapok szinte végig a templomszépítés nagy munkálataival teltek el. Templomunkat kívül és részben belül felújítottuk. Elsősorban a templomtetőzet, a torony, a csatornák kerültek javításra, kicserélésre, de ezeken kívül még felújítottuk, kifestettük templomunk előcsarnokát, bejárati ajtóit, ablakkereteit stb. Gyülekezetünk tagjai támogatásukkal, pénzbeli adományaikkal, fizikai munkájukkal bizonyították be hitüket, magyarságukat, templomuk iránti féltő-emésztő szeretetüket. Különösen a buzgó presbiterek jártak elő jó példával, úgy az adományokban, mint a munkában. Illesse köszönet ezért Farkas Ferenc, Pájer Gyula, Vöröss József és Rácz Lajos testvéreinket, valamint Török Ernő gondnokot, aki mindenre kiterjedő figyelmével a munkálatok ellenőrzésével hozzájárult a renoválás sikeres befejezéséhez. A renoválás befe
