Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
172 BETHLEN NAPTÁR Ha az Isten is úgy akarja, s ha élünk, október 1-én az új lelkész megkezdheti szolgálatát. Az 1983-ik év adatai a következők: Az elmúlt évben 55 angol és 53 magyar istentisztelet volt, amelyen 1,052 lélek jelent meg. 117 lélekkel kevesebben voltak 1983-ban a templomba, mint 1982-ben. Ennek egy részt az az oka, hogy a rossz időben híveink nem tudnak templomba jönni. Másrészt az a baj, hogyha eljöhetnénk is, nem jövünk. Nem lobog a szívünkben eléggé az Isten házába való vágyakozás szerelme. Jaj, de meg fogjuk siratni mulasztásainkat. 1983-ban 214-en éltek úrvacsorával; kórházakban, otthonukban és öregotthonban 30 testvérünk vett úrvacsorát. Sok hála és köszönet azoknak a testvéreknek, akik az elmúlt évben a szent jegyekre adakoztak. 1983-ban 133 családlátogatás volt. Ez is kevesebb volt, mint az előző években. Sokszor hiába zörgettünk híveink ajtaján, még az is megtörtént, hogy a függöny megbillent, de ajtót nem nyitottak ki számunkra. Nem haragszunk érte, mert ez is hozzátartozik a lelkipásztori sorshoz. Kórházlátogatás 116, Nursing Home látogatás 53 volt. Jelenleg 3 egyháztagunk van Nursing Home-ban. Keresztelés volt egy, esketés egy református pár. Temetés a múlt évben egy, ez évben három. Múlt évben eltemettem 2 lelkipásztort, Dr. Nyáry Miklóst és Ferenczy Pált. Hét év alatt 33 személyt temettem el. Volt 12 presbiteri gyűlésünk és 2 rendkívüli gyűlés. Végtelen szomorúsággal emlékezünk Mihály János presbiter testvérünkre, akit 1983 Pünkösd napján hazahívott az Űr. Talpig becsületes derek borsodi kálvinista magyar volt. Veszteségünk pótolhatatlan. Ma már kevés olyan becsületes ember terem, mint ő volt. Legyen emléke áldott. Gondnokunk nagy hűséggel teljesítette kötelességét, ezt mondhatjuk pénztárnokunkról, jegyzőnkről és ellenőrünkről is. Algondnokunk is teljesítette kérésünket, ha felkértük őt. Gyűléseink az elmúlt hét évben békességes volt. Elismerés a presbitériumnak, hogy védi az egyház vagyonát. Kérem őket, hogy féltő szeretettel őrködjenek ennek a kis egyháznak a vagyona felett, amit hazament idősebb testvéreink hagytak reánk. Legyen emlékük itt is áldott. Nőegyletünk vezetőjéről Fábián Jánosnéról és a többi drága asszonyainkról csak igen nagy szeretettel tudok emlékezni. Tartsa meg az Isten nagyon sokáig jó egészségben őket. Sokáig tudnék beszélni Kádár néniről, Remenár néniről,drága öregjeinkről s milyen jó, hogy a fiatalokat is közéjük sorolhatjuk, Balogh Bálintné, Tóth Istvánná, Turóczy Istvánná, Kovács Béláné.... Szívem minden szeretetével üdvözlöm azokat az asszonyokat, akiket nem soroltam fel, akik a mieink. Hadd említsem meg Érdié Rillát, aki nem ért magyarul, de itt van velünk, szeret minket és mi is szeretjük őt. Köszönöm a kedves Arnold Goldinak, a szelíd Bíró Józsefnénak, Mihály Jánosnénak, Nemesh Ethelkának, Végh Gézánénak, a hűséges Herczeg néninek, Matusz néninek, Kőváry Imrénének, Kuronya Istvánnénak, Wohlbach Eszternek, Kostic Margitnak, Csizma Róbertnénak, Stef Tivadarnénak, Kieffer Irénnek, Jani Györgynek, Turóczy Andrásnak és minden drága barátunknak, akik kitartanak velünk és segítenek minket. Drága asszonyaink, nőtestvéreink, az Isten szerelmére kérem, tartsák meg ezt az egyházat. Ahol a magyar nők összetartottak, ott mindig csodák
