Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)
Posta József: Erdélyi hagyaték
1984 49 ahogy most egybetesszük a kezünket. .. Ügye nem nehéz levonni a tanulságot Báthory jelleméből? Báthory jelleme, barátsága és békességet kereső igazsága valóban erős fundamentum, aki nemcsak az üres szavakért beszél, hanem szíve szerint cselekedte is azt, mert ő az erdélyi románokat sem hitükben, sem jogaikban meg nem háborgatta soha. Az egybetett kéz és az adott szó, de nem utolsó sorban műveltsége és emberszeretete kötelezte őt. Keserű és fájó érzéssel teszem fel magamnak megannyiszor a kérdést: hová lett ez a hagyaték? Hová lett az a fundamentum, mely letétetett a Szilágyság lankás dombján? Elsüllyedt, kiásták, megsemmisítették, elfelejtették? Igen, valóban ez az igazság, de kik? Bizonyára nem a Báthoryak maradékai. Ezt mindenki jól tudja. Hiszen erdélyi vérünk jajszavát, panaszát még a nagy tengeren át is hozza a szél. A három vajda dombján az erőszak és az elnyomás könyörtelen ura ül, ahol csak egy a cél: mindent és mindenkit még a múltat is románná tenni. Fájdalmas és kegyetlen ez a Báthory maradékainak. A Somlyói Báthory testamentuma-hagyatéka: a békés egymás mellett élés, egymás történelmi múltjának, megbecsülése, szeretetben törekedni arra, hogy senkit vallásában és hagyományában meg ne háborítsák. Milyen eszményi csodálatos testamentum! Milyen nagy kár, milyen keservesen szomorú, hogy a két vajda utódait már nem kötelezi ez a hagyaték. Báthory István királyi alakja mellett egy másik ember tornyosodik előttem. Igaz, az ő fején sohasem volt korona, ő egyszerű lelkipásztor volt: neve Bőd Péter, tudós és író, hazáját mindhalálig forrón szerető hazafi ő. Gyulafehérvártól, az ősi fejedelmi székhelytől nem messze egy szegénv kisközségben Magvarrigenben szolgálta népét és hazáját. Itt a református eklézsiában készítette a Magyar Athenást. Nyaranta idegen turisták állnak meg a poros falu temploma előtt, és a helybeliek számára ismeretlen név után érdeklődnek. Bőd Péter Erdélv nagvjainak azon soraiból való, akik saját népüknek és földjüknek szentelték életüket. Ő az, aki az 1750-es években megírja az erdélvi románok történetét — a románok és a magyarok egyiittmunkálkodása és barátsága érdekében. Bőd Péter ezt a könvvet tudós jellemének bölcs őszinteségével elfogulatlanul írja meg, minden részrehajlás nélkül. A mai hivatalos román történelmet írók, akik e népnek oly dicsőséges múltat kreáltak, még csak hallani sem akarnak e műről — nemhogy annak igazságát elismerjék. Bőd Péter sírkövén a Álagvar Athenasból vett idézet áll:
