Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)
Komjáthy Aladár: Hamza András
1984 HAMZA ANDRÁS 1920-1983 257 Amikor Ligonierben, a lelkészegyesületi gyűlés után elbúcsúztunk, nem tudhattuk, hogy e földi életben nem találkozunk többé Hamza Andrással, akit oly hirtelen október 20-án hazahívott az Úr. Halála hírére megszólaltatták a debreceni Nagytemplom harangjait, a szomorú hírt másnap közölte a világ legrangosabb napilapja, a New York Times, ugyanakkor a tenger másik oldalán a budapesti napilapok is és a magyarországi Reformátusok Lapja. Hamza András Seregélyesen, Fejér megyében született 1920. május 4-én, ahová Kántor nagyapja otthonába Budapestről hazament szülni az édesanyja. Budapesten nevelkedett, a Tutaj utcai, később Pozsonyi úti gyülekezetben. Iskoláit a budapesti teológiai akadémián végezte. Teológus korában megszervezte és vezette a nagyhírűvé lett Kán tust. Több dunamelléki gyülekezetben volt segédlelkész, majd 1945-ben az ország lebátrabb hetilapjának, a Független Ifjúságnak volt a szerkesztője, amiért 1947 első napjaiban letartóztatta az ÁVO. Hosszú hónapok megalázó szenvedése után „ideiglenesen” szabadlábra helyezték, és 1948- ban Svájcba menekült. Ott gyári munkásként dolgozott, és végezte a magyar menekültek közötti lelkigondozói szolgálatot. 1950 első napjaiban érkezett meg az Egyesült Államokba. Először Pittsburghban volt beosztott lelkész, majd 1951 és 1957 között templomépítő lelkipásztor volt Dayton, Ohioban. 1957-ben a new-yorki 116-ik utcai presbiteriánus magyar egyház lelkipásztorának választották meg. 1961-től egy évtizeden át a neves new-yorki Madison Avenue presbiteriánus egyháznak volt az adminisztrátora és továbbra is beszolgálta a magyar gyülekezetei. 1975-től haláláig a Manville, New Jersey magyar református gyülekezetnek volt a lelkipásztora. Mint igehirdető és lelkipásztor azonban az egész reformátusság életében, világ viszonylatban is, nagyjelentőségű lett. A református világszövetség volt elnöke, dr. James McCord többször is, így végtisztességet megadó igehirdetésében is: „New Jersey állam legjobb igehirdetőjének” nevezte. Húsz esztendőn keresztül az amerikai presbiteriánus egyház hivatalos képviseletében, számos nemzetközi konferencián és egyházközi tárgyaláson vett részt: az Egyházak Világtanácsa uppsalai gyűlésén, a Refor-