Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)
N.L.: Ft. Daróczy Sándor
1984 247 házban való szolgálatot jelölte ki. Mindketten oszlop emberei vezetői lettek nagyon szeretett egyházuknak. Mindkettő főesperes lett, s mindkettő kitörölhetetlenül beírta nevét az amerikai magyarság és a magyar reformátusság történetébe. Az egyiknek szíve már 29 éve pihen, és most 1983-ban elment utána a 84 éves debreceni diák is. Lefeküdt a ligonieri csendes temetőbe, hol 13 évig ő volt a szíve a legnagyobb magyar álomnak, az amerikai magyar reformátusok szeretetintézményének. Az olvasó biztosan tudja, hogy a Független Egyház két főespereséről Dr. Vincze Károlyról és Daróczy Sándorról beszéltünk. Mindketten elmentek. De árvák is maradtunk utána! Daróczy Sándor hatalmas szál ember volt. Alakjával kimagaslott az emberek közül, mint Saul király. Dörgő hangját mindenki meghallotta, és szavára minden zsivaj elcsendesedett. 23 éves korában New York-i episzkopális esperesnek nevezték ki, igaz ő is és a többi álmodó pap hamar megtanulta, hogy a magyar kálvinista gyomor nem veszi be e derék népség konfirmációi szokását. New Yorkból 1927 nevemberében a McKeesport-i független egyházba választják meg, ahol nyolc évig szolgál bámulatos eredménnyel és sikerrel. Daróczy népére talál, népe pedig őszinte pásztorát ismeri fel benne. Hatalmas szál emberek, óriások voltak a Beregből, Szatmárból, Zemplénből, Abaujból, Gömörből és Borsodból jött mckeesporti hívei. Szokásuk volt, hogy a velük kezetfogó embereknek laposra szorították a kezét, de Daróczyban emberükre találtak s úgy visszaszorította kezüket, hogy az „óriás” magyarok is felszisszentek, s ettől kezdve a kézfogás „gyöngéden” történt. Daróczy Sándor lelkipásztorkodása alatt élte a mckeesporti egyház hőskorát. Templomukat a depressziós években el akarták árverezni, s akkor Daróczy csodát tett közöttük. A gyülekezet kis gyermekei feltörik porcellán pénztartóikat, a fiatalok nem mennek szórakozni s kis zsebpénzüket átadják az egyháznak. Szájuktól a falatot megvonják, minden fillérüket odaadják egyházuknak, mert a templomot meg kell menteni. És meg is mentették. Daróczy bámulatosan kezelte ezt a népet, kuruc lelke úgy lobogott ott, hogy szinte perzselt, s olyan független érzelmű embereket nevelt, akiknek porladó szívük ma is hűséget követel gyermekeitől, unokáitól. Daróczy mintha egy XVI. vagy XVII. századi reformátor lett volna. Fújta a vihar tógáját, tépázta haját, zápor mosta arcát, de ő megállt a bástyán rendíthetetlenül. Na-
